Terveinkkel ellentétben a hétvégénk meglehetősen nyugodt, majdnem unalmas lett. Viszont rá kellett döbbennünk, hogy milyen jó is az ilyen. Tegnap voltunk apával még moziban is. Kár, hogy ilyen hideg van, rosszul viselem, hogy második éve ilyen hideg a tavasz, legfeljebb egy-két napos meleggel. Nagyon várom már az izzasztó kánikulát, annyi jó tervem van, most, hogy már Ákossal is el lehet menni strandra. Ma kinézetre egész tűrhető időnk volt, érzetre már kevésbé: a széltől és az időnkét meglepetésszerű esőzéstől kifejezetten márciusi fíling volt. Azért ennek ellenére kinn voltunk hosszú órákon keresztül az Orczy kertben, ahol ilyenkor nagyon szép, és szerencsére igen kevesek töltötték ott a koradélutánt.
Ákos viszont óvodás-allűröket vett fel. Tegnap pl. minden pedagógiai következetesség nélkül kénytelen voltam hangosan felröhögni, amikor kijelentette: bebugyoztam a pelenkába! (=behugyoztam). Hogy ezt kitől hallotta, nem tudom, mi legrosszabb pillanatainban sem illetjük folyadékkiválasztásunkat e szóval. Korábban már egyszer ugyanígy lesokkolt kiskomám a "szartam" terminus technikus-szal is. És még nem is jár oviba... Sajnos amúgy tőlünk is tanul, a bassusbakkerbassusbakker (sic!) az gyakran felcsendül, igaz, dramaturgiailag abszolút nem indokolt helyzetekben, ám elég kínos ez nekünk így is.
