Holnap véget ér egy korszak. Holnap megy utoljára bölcsödébe Ákos. Ő még nem fogta fel teljesen, hogy ha óvodába megy, akkor már többet nem megy a bölcsibe, és nem fog a Dócilevivel játszani, mert ő ugyanis nem ugyanabba az óvodába került, és egyébként is. Nagyon várja amúgy az ovit. Szombaton háromszor is trolibuszoztunk, mind a háromszor ugyanaz volt a sofőrbácsi, aki a harmadik alkalommal a végállomáson el is beszélgetett kiskomámmal. Kérdezte tőle a nevét, Zaccomer Ákos, aztán, hogy hány éves, három. Ó, három évesen akkor te már mész az óvodába, igaz? - jegyezte meg a vezetőbácsi. Igen! - vágta rá Ákosom, és hozzátette: tudod, mit csinál apa, amikor megyek az óvodába az etetőszékkel, tudod? Meg sem várta a választ, azonnal folytatta: szétszedi! Vezetőbácsi elképedt, nem értette, hogy jön ez ide, de felvilágosítottam, hogy apa megígérte Ákosnak, hogy ha megy óvodába, szétszedi a babaetetőszéket, mert egy óvodás legény az rendes széken ül az asztalnál. Bizony.
Ákosom csoportja a bölcsiben:
És ajándékot is kapott Barbinénitől, a kedvenc gondozónőjétől. Egy fényképet, ami a ballagásos napon készült, a kereten lévő mintát pedig Barbinéni rajzolta rá, rajta van Ákos jele (csiga), valamint a kedvenc játékok is, a busz és az autó.
