2005.06.29. 21:49 | Lucilla | komment

Ismét végetért egy korszak: Ákos elballagott a bölcsödéből... Nos igen, nem volt ez komoly ballagás, csak egy kis ünnepélyes játszogatás a szülőkkel együtt. Ákosom elmélyülten gyumázott érkezésemkor, amikor meglátott, elkerekedett szemmel és némi rémülettel az arcán csak annyit mondott: neeeeem!!! Nyilván azt gondolta, hogy ha megjöttem, akkor haza kell menni, azt pedig ő nem akart. Biztosítottam arról, hogy szó sincs hazamenetelről, nyugodtan gyurmázhat tovább. Eszméletlenül élvezte. Megjegyzem, már itthon is próbálkoztam több ízben a gyurmával, eleddig kevés sikerrel. Úgy látszik, erre is meg kell érni. A gondozónéni szerint Ákos teljesen érett az óvodára, és egyébként is kiemelkedik a többi gyerek közül eszével és fejlettségével. Nyilván minden szülőnek ezt mondja, de nálunk ez ugyi fedi is a valóságot.

Mi pedig teljes gőzzel készülünk a nyaralásra, alig három nappal az indulás előtt már a szállás megvan, és az útiterv is, remélem, a többit is sikerül megoldani még időben.  

2005.06.27. 22:25 | Lucilla | komment

Ismét teljes létszámban élvezzük a Baross utcai nyarat, Ákos kezd visszaállni a normális kerékvágásba, bár volt néhány kísérlete átvezetni a Kaposváron felvett szokásokat... Az elmúlt egy hétben látványosan okosodott és fejlődött. Nagy ugrás például, hogy elkezdett énekelni - igaz hamisan, komoly aggályaim vannak operaénekesi karrier vonalon -, de sebaj, mert nagyon élvezi. Nagy kedvenc a Hullámzó Balaton tetején c. nóta, amit - számomra meglepő módon - mindenki ismer, csak én nem.... Ehhez kapcsolódóan édes történetet mesélt Zacco. Ákos ütögetős hangulatban volt (nem aggresszíven, csak úgy mulatságból), apa kérdezte, hogy miért ütöget, megütötte-e valaki? Erre Ákos: igen, a Gábor. Milyen Gábor? Nagy Gábor. Hol van a Nagy Gábor? A hullámzó Balaton tetején....

A másik meg, hogy akármilyen sérülés van rajta, ha kérdezzük, hol szerezte: megütöttem magam az Orczy kertben! Nos, körülbelül egy hónapja nem jártunk ott...

süti beállítások módosítása