Ismét teljes létszámban élvezzük a Baross utcai nyarat, Ákos kezd visszaállni a normális kerékvágásba, bár volt néhány kísérlete átvezetni a Kaposváron felvett szokásokat... Az elmúlt egy hétben látványosan okosodott és fejlődött. Nagy ugrás például, hogy elkezdett énekelni - igaz hamisan, komoly aggályaim vannak operaénekesi karrier vonalon -, de sebaj, mert nagyon élvezi. Nagy kedvenc a Hullámzó Balaton tetején c. nóta, amit - számomra meglepő módon - mindenki ismer, csak én nem.... Ehhez kapcsolódóan édes történetet mesélt Zacco. Ákos ütögetős hangulatban volt (nem aggresszíven, csak úgy mulatságból), apa kérdezte, hogy miért ütöget, megütötte-e valaki? Erre Ákos: igen, a Gábor. Milyen Gábor? Nagy Gábor. Hol van a Nagy Gábor? A hullámzó Balaton tetején....
A másik meg, hogy akármilyen sérülés van rajta, ha kérdezzük, hol szerezte: megütöttem magam az Orczy kertben! Nos, körülbelül egy hónapja nem jártunk ott...
