2018.03.07. 15:23 | Lucilla | komment

Szóval az van, hogy már magam is kezdem unni, hogy a facebookon csak hokis témákkal jövök, nyilván nem érdekel az mindenkit, úgyhogy itt fogok részeltesebben írni a témában, ide úgyis csak az jön (?), akit kifejezetten érdekel, mi van a fiúkkal.

Merthogy hoki, meg hoki és még egy kis hoki, amiről mostanában szól az életünk. Néha van egy kis hoki is. Ha meg meguntuk, akkor jöhet a hoki. Most már Ábel is felszállt a vonatra, így szinte minden időnket a jégpálya mellett töltjük...

25550525_10203997634218345_7665415792076166420_n.jpg

Ákos az U16-os korosztályban játszik, mostanában kiemelkedően lelkesen. Mondjuk nincs könnyű dolga, az idén csak egy csapatot indított a KMH a bajnokságban, így nem mindig fér be a csapatba. Ákos sosem tervezett profi hokis lenni, bár mostanában néha felmerült ez is, mindenesetre keményen edz. Az edzője szerint lenne hova csiszolgatni a koritechnikáját, így megpróbálunk szerezni neki egy koritechnika tanárt, csak még nem sikerült a feszített programba beletuszkolni egy extra edzést. Új ezdőjük van idéntől, ami az elején elég nagy sokk volt, mert az új edző nem annyira kommunikatív, mint elődje volt, akit amúgy mind a gyerekek, mind a szülők nagyon kedveltek. A kommunikáció hiánya miatt az első időben erős zúgolódások voltak, Ákos még edzésre sem szívesen járt, nem értette, miért azt és úgy edzenek, de azóta sikerült jobban megérteni az új stílust és be is ért az új edzésterv, no meg néhány beszélgetés Kockával is sokat segített, mostanra mindannyian nagyon kedveljük őt.

Az U16-os meccsek amúgy rendkívül szórakoztatók, egy percig sem unatkozik az ember, gyors, pörgős meccsek vannak, néha verekedéssel tarkítva, pont, mint a profi hokiban. Ákos leginkább hátvéd pozícióban játszik, ez amúgy már az elejétől fogva jellemzően így van, bár néha csatárposzton is kipróbálta az edzője. Ákos elég harcosan játszik, nem ritkán állítják ki, de elvileg ez a dolga hátvédként. Persze nem a kiállítás, hanem a küzdés és keménykedés. Jövőre U18-as korosztály jön, az már egészen más tészta, kíváncsian várjuk. 27655320_10204177253348711_3092543261817859120_n.jpg

Áron pedig az idén teljes ámulatba ejtett bennünket. Ez a harmadik szezonja a jégen, a társaihoz képest elég későn kezdte, de végül szépen fejlődött, már tavaly is jól korizott. Viszont a meccseken nem nagyon villantott, szépen elkorizgatott a korongtól némileg távol. Még az őszi első tornán is mérsékelten tepert, én nyugtáztam is, hogy nem valószínű, hogy a hoki lesz a jövője. Ehhez képest nagyjából három nap múlva egyszer csak odajött hozzám Karcsi bácsi, aki az U8-asok edzője, de a hokis osztályosoknak is tart néha órát, hogy mi történt Áronnal, mit csináltunk vele a nyáron? Kérdő tekintetemre folytatta, hogy benn volt osztályozni a hokiórán, és hogy Áron elkepesztő fejlődésen ment át, egészen konkrétan álomszépen korcsolyázik, figyel, mindent jól csinál és kapott egy csillagos ötöst. Még áradozott vagy öt percig, majd még egy hétig, ahányszor csak találkoztunk, mesélt tovább. Ezen felbuzdulva elkezdtem figyelni Áront az edzéseken, és bizony egyértelmű volt a fejlődés, koritechnikában, ütőkezelésben, gyorsaságban, mindenben, de az is látszott, hogy ő erről semmit sem tud, ha játékra kerül a sor, ő nem megy a korongért (mert úgysem tudja megszerezni vagy ha mégis, akkor elveszik tőle) és nem is nagyon erőlködik néhány blokkolást leszámítva. Így aztán itthon elmeséltem neki, mit mondott Karcsi bácsi és hogy én mit láttam, na meg biztattam, hogy nyugodtan menjen a korongért, meg tudja csinálni.

A következő tornán (BHG C torna) még az utolsó sorban játszott, de ha jégre lépett, mindenkinek tátva maradt a szája, mert uralta a jeget. Minden körben azonnal megszerezte a korongot és végig is vitte, rá is lőtte a kapura. Persze csak egyszer ment be hivatalosan, meg még egyszer, amit nem adott meg a bíró, de teljesen egyértelmű volt, hogy tényleg nagyon jó játékos lett, csak agyban is el kellett hinnie. A következő meccsen már első sorba lett beosztva, mert már az edző is észrevette, hogy Áron mekkorát fejlődött, ekkor lőtt két gólt, majd egy hét múlva már négyet. Csak emlékeztetőül, tavaly az egész szezonban egyetlen gólt lőtt be ... A góllövészet persze csak egy része a dolognak, Áron innentől oroszlánként küzdött minden meccsen, mindenhol ott volt, az ellenfél számára rém irritálóan folyton blokkolt, elszedte a korongot.

A következő torna már egy B torna volt, itt már tapasztaltabb játékosok ellen játszanak a gyerekek. Áron itt is nagyon jól játszott, gólt is lőtt, ami nem kis dolog egy első B tornán.

A magam részéről azt gondoltam, hogy ennél komolyabb szintre nem jut Áron ebben a szezonban, ez is elképesztő fejlődés a tavalyi helyzethez képest. Így váratlanul ért bennünket, amikor Áront az edző behívta A tornára. Aztán még jobban leesett az állunk, amikor kiderült, hogy a két A csapatból az A1-es csapatba került, ami a legerősebb KMH-s csapat volt, csupa nagyon jó játékossal. Áron a tornán fantasztikusan játszott, felnőtt a feladathoz, pedig kemény meccsek voltak, a korosztály elitje játszik itt, a legjobbak. Persze a KMH csapata ezen a szinten inkább középmezőny, így a meccsek jó részét nem nyerték meg, de már bekerülni is nagy dolog bekerülni egy csapatba. Amúgy az állunkat azóta sem sikerült felszednünk, időközben már járt Áron nemzetközi tornán Bécsben, illetve más A tornán is, mindegyikről elégedetten és gólokkal hazatérve. Szóval vele most nagyon fut a szekér, ami nagyon jó, talán lassan ő is elhiszi, hogy akármire képes.

26907575_10204120273084240_2489952054215671367_n.jpg

És Ábelünk is igazolt U8-as játékos lett, már két tornával a háta mögött. Egyelőre ő még csak ismerkedik a tornák világával, de nagyon ügyesen játszik, középső csoportos ovisként nagy dolog egy 4-5 meccses tornát végigcsinálni, akár két fejjel magasabb játékosok között. Ábel mondjuk nem ijedős fajta, ő simán nekilódul a nagyoktól elszedni a korongot és persze nagyon lelkes, akármi is történik. Ami a legfontosabb, nagyon élvezi, az edzéseket is, a tornákat is. Én nem nagyon vagyok híve annak, hogy egy ovis komolyabban sportoljon, kötött foglalkozásokon vegyen részt, de Ábelnél egyszerűen nincs nagy választásunk. Persze mondhatnám neki, hogy majd két év múlva elkezdheti az edzéseket, de két éves kora óta a parkettán csúszkál és 'okizik, folyamatosan nyaggatott bennünket, hogy mikor fog rendesen hokizni, úgyhogy egyelőre itt vagyunk, járunk edzésre szorgalmasan, az edzésen szépen dolgozik, pedig nincs drill egyáltalán, lényeg, hogy jól érezzék magukat. Abban pedig nincs hiba.

süti beállítások módosítása