2018.09.10. 15:18 | Lucilla | komment

Szokásos éves szeptemberi bejelentkezés lesz ez, nyilván esélyem sincs, hogy mindent összefoglaljak, ami történt. Újabb hokiösszefoglaló, néhány kiegészítéssel ...

30713051_10204468007457382_2445467151851585536_n.jpg

Március elején úgy gondoltam, hogy a hokiszezonban már nem lesz nagyon új fejlemény. Azért lett, legalábbis Áron esetében, ő nagyjából mindent kihozott, amit ki lehet egy másodéves U10-es szezonból. Egyrészt minden "A" szintű meccsre be lett hívva, de volt pár "B" torna is, na meg nagypályások is. Az NHL és az U10 nagypályás tornán is az erősebb csapatba lett beosztva, bár itt azért érezni lehetett, hogy a kispályáról nagypályára való váltás nem lesz zökkenőmentes. Kispályán azonban töretlenül haladt előre, lett egyre jobb és jobb. Az EMHL nemzetközi torna (Euro Mini Hochey League) döntőjén már a második sorban játszott, nem is akárhogy. Az utolsó "C" tornára el sem kellett volna mennie, mert ugyan Áron a "C" bajnokságban volt nevezve, a 28 gól a tornán (az első a hatodik másodpercben!) eléggé nem fair az ellenfelekkel szemben.

33580959_10204609477274039_8155706178534375424_n.jpg

Aztán, volt még egy görhoki torna is, hivatalosan görhoki magyar bajnokság, ahol Áron brillírozott. Ő persze nem érezte brillírozásnak, mert görkorival egészen más élmény a hoki, sokkal megterhelőbb, lassabb és jóval izzasztóbb játék, mint a jégen, de fantasztikusan játszott, ebben mindenki egyetértett. Harmadikak lettek, ami kitűnő eredmény, különösen, hogy mindössze két sorral mentek, ami nagy hátrány egy ilyen megterhelő tornán a négy sorral játszó ellenfelekkel szemben. Ráadásul a sok visszamondás miatt Ábel is játszott, amúgy ő nagyon élvezte azt, hogy "feljátszik" U10-be és nagyon ügyesen tette is a dolgát, szépen felment a pályára, amikor kellett, lejött, amikor kellett és igyekezett nem lenni láb alatt. Áronéknak (egy másik Áronnal kiegészülve) ez viszont azt jelentette, hogy ketten játszanak három játékos ellen. Hasonló volt a helyzet a másik sorral is, bár ott a kis U8-as játékos néha ügyesen védekezett. Szóval erősen nehezített pályán végül dobogóra állhattak, annak ellenére, hogy a legerősebb klubbok is küldtek csapatokat, és volt csapat, aki amúgy a nyári szezont görhoki pályán tölti ...

Az év lezárásaként Áron több elismerést is kapott, egyrészt az U10 zárópartiján díjazva lett, mint az évben legtöbbet fejlődő játékos, másrészt az iskolai évzárón többkörös díjazásban részesült a teljesítményéért.

Ezzel zárult az U10, és áprilistól (már a tornák egy részével párhuzamosan) elkezdődtek az edzések az U12-ben. Itt rögtön sokkal kezdtünk, mert a korábbi, mindenki által kedvelt edzőt, aki az "A" csapatot edzette, elküldték, és nem lehetett tudni, hogy mi lesz, de végül úgy lett, hogy mindkét csapatot Csaba bácsi fogja edzeni. Csababát régóta ismerjük és kedveljük, Ákos nála kezdte magyar hokikarrierjét a Budai Bocsokban, onnak jöttek át mind a ketten a KMH-hoz. Az első időszak arról szólt, hogy a felkerülő és a régi játékosok felmérésével az edzők eldöntsék, ki megy vikingnek ("A" csapat), ki megy kalóznak ("B" csapat) és ki lesz kölcsön adva a Táti tigrisekhez a "C" bajnokságba. Áron már az edzéseket vikingként kezdhette, majd első körben ide lett beosztva. Na itt kezdődtek a bajok, hiszen az összes barátja, a korosztály döntő többsége kalóz lett, itt már az edzéseken is külön lettek szedve. Áron az elmúlt hónapok sikertörténetei ellenére sem érezte magát vikingnek, nagyon nem kívánkozott a nagyfiúk közé.

Nyáron mindenesetre nem foglalkoztunk az üggyel, Áron ugyan volt itt-ott hokitáborban, de végül sok hetet töltött távol a jégtől. Persze közben jött a hír, hogy Áront várják majd az érsekújvári edzőtáborban, ami igen stresszes hírnek bizonyult, pláne, hogy ez bentlakásos tábor. Végül két hét sima viking-edzés és rábeszélés után nem boldogan, de felszállt a buszra. Az edzőtábor végül nem hozott áttörést, nem szeretett meg vikingnek lenni, de az utolsó nap kimentem hozzá megnézni az edzőmeccset, és ott elképesztő jól játszott, amit nagyon jó volt látni, mert nagypályán Áron még sosem nem játszott olyan jól, mint kispályán.

40409990_10204964285344019_58508879184527360_n.jpg

Mindezzel együtt gyűltek a felhők, Áron továbbra is panaszkodott, hogy a nagyok csúfolják és hogy nem érzi jól magát, ez Csababá szerint a figyelmén is meglátszik, így végül a szezont kalózként nevezve fogja elkezdeni. Az U12 korosztály amúgy is nagy váltás, a kispálya után a nagypálya nem csak méretben nagyobb, de szabályokban is komplikáltabb, itt nem lehet magányos harcos már senki. Őszintén remélem, hogy ez segíteni fog, át tudunk lendülni a holtponton. Mert ugyan senki sem várja, hogy élhokis legyen, azért a tavalyi év sikerei nagyon jó hatással voltak az önbizalmára, ami nála különösen fontos ügy...

A sulit végül jó eredménnyel zárta, elégedettek voltunk a bizonyítványával. Ami külön öröm, elkezdett szenvedélyesen olvasni. A ropi naplójának 12+1 kötetét néhány hét alatt kivégezte, majd jöttek a Tom Gates könyvek és jópár van még a listán.

Ákos is igen jól muzsikált az iskolában. Hát még a zeneiskolában, ahol végre csellóból is letette az alapvizsgát, és egyébként is dicséretekkel zárta az évet. A suliban osztályelső lett, plusz a számtalan sportteljesítményéért is kapott néhány ilyen-olyan díjat. Mert hát az év során ő mindenben benne volt, legyen az frizbi (!)- vagy úszóverseny, gyorskori vagy más. Bekerült a DÖK-be, amit én kihagytam volna, de ő nagyon élvezi, és ennek köszönhetően az idei év első napján már igazgatói dicsérettel tért haza, mert részt vett a gólyatábor szervezésében és lebonyolításában. Ezen túl az első napon lestipistopizta az énektanár az énekkarba, meg csellózni a karácsonyi koncertre, meg táncolni a szalagavatóra (kevés a fiú a végzősök között), a matektanár meg a matekszakkörre ismét. Ez így eléggé eminensen hangzik, de már közben elkezdett lázadozni, nem akar énekkaros lenni, a csellót meg leadta, a hokit is le akarja … Mostanában elég sok időt tölt a számítógéppel, játszik persze, de például egy lepukkant laptopra is telepítget különböző oprendszereket… A hoki egyelőre marad, most már az U18-as csapatban.

30656845_10204459309159930_7002202362261536768_n.jpg

Ábel megkezdte utolsó évét az oviban, nagy lelkesedéssel. Persze még a nyár utolsó hetében letolt ő is egy edzőtábort, ami nem semmi egy hatévesnek, napi két jeges és két száraz edzéssel, na meg sok játékkal egész nap. Kicsit aggódtam, hogy délutáni alvás nélkül hogyan fogja bírni, mert hát ugyan volt csendes pihenő minden nap, de ők ehelyett „hangos” pihenőt rendeztek. Végül nagyon jól bírta, Karcsi bácsi el volt képedve, hogy mennyire ügyes, na meg, hogy mennyire jól figyel és hogy milyen jó kedvvel csinál mindent. Én is láttam pár edzést, Ábel is igen sokat fejlődött a nyári pihenésben, nagyon ügyesen játszik.

30628956_10204447381821754_4042140691751501824_n.jpg

A fejlesztést félárbócra tettük amúgy, nyáron kaptunk róla egy záró értékelést, a szenzoros integrációs torna végével. Ez alapján járhatna épp TSMT-re vagy alapozó terápiára, de amúgy a korcsolya is nagyon jó. Végül az a megoldás látszik most megvalósíthatónak, hogy az oviban lesz alapozó terápia, oda járni fog és természetesen marad a kori, heti háromszor, mert az alapozó torna pont üti a keddi edzést, bár ebben a korban a három edzés is elég sok, bár ő akár egész héten a jégen lenne, ha megtehetné, de nyilván nekünk kell ennek korlátokat szabni.

41506467_1892909774089040_3747346995686146048_n.jpg

 

süti beállítások módosítása