Ákos ma nagyon hozta a formáját, még 10 óra sem volt, már sikerült apát az idegösszeomlás szélére juttatni...Én még aludtam, tekintettel arra, hogy hajnalig varrtam.
Na szóval. Azzal kezdte, hogy miután felébredt (természetesen a mi ágyunkban töltötte ismét az éjszaka második felét), és apát hiába kapacitálta némi vasúti munkára, fogta magát, és apát nyakon öntötte egy pohár kellően hideg vízzel. Apa persze a legmélyebb álmából ébredt, és nem volt elragadtatva az ébresztőtől, ennek hangot is adott. Ákos nem értette teljesen apa haragját, szerinte ez naddonbicces volt....
A következő hajmeresztésre alig egy óra múlva került sor. Apával épp a fürdőszobában tevékenykedtek, amikor addig kepesztett kiskomám, amíg szépen leesett a székről, amin állni szokott, hogy elérje a csapot. Az esésnek külön nyomatékot adott, hogy közben leverte a mosdókagylón lévő porcelán szappantartót és a szintén porcelán fogmosópoharat. A csattanásra más magam is kénytelen voltam felkelni, és kirohanni. Apa közel az idegösszeomláshoz ápolta Ákost, akinek a szájából ömlött a vér....a szájban lévő sebeknek ez már sajátja, nagyobb a füst, mint a láng, valójában egy picike seb lett, ahol felszakadt a bőr, de elsőre úgy látszott, hogy a foga is vérzik. Ákos elég hamar kiheverte a sokkot, szépen megvigasztaltam, miközben hüppögött, hogy őtet bántotta a szék...aztán egyszercsak közölte, hogy megy vonatozni, és mintha mi sem történt volt. És majdnem, Ákos egyben maradt, a porcelán berendezési tárgyak is, apa sem omlott össze. Bár ő az eset után hibernálta magát egy időre, regenerálandó önmagát.
