lucilla viszontagságai

Nem tudom, hogy ez most csak egy ilyen időszak, vagy tényleg vége a hiszti- meg dackorszaknak, de Ákosom ezen a héten egyszer sem hisztizett, sőt még sírni sem sírt. Nem volt rapli, nem volt nemnemnem, csak egyszer görbült le a szája, amikor azt hitte, hogy úszni megyünk (mert meséltem neki, hogy majd fog járni az ovis babákkal úszni, de elfelejtettem hangsúlyozni, hogy az nem ma lesz), és rájött, hogy mégsem megyünk...Szálltunk le a buszról, mentünk a rendelőintézetbe a véreredményeimért, ő pedig legörbült szájjal jött velem, aztán megálltam, átöleltem és elmagyaráztam neki, hogy ne haragudjon, hogy félreérthető voltam, de nem MA megyünk úszni, hanem majd később ő megy a babákkal, és rögvest meg is ígértem neki, hogy ráveszem apát, hogy soron kívül ruccanjanak el a kondorosiba, ettől megvidámodott kiskomám, és már szent volt a béke. Aztán, tegnapelőtt este kettesben voltunk itthon, mivel apa csapatépített éppen. A játék abbahagyása és a fürdőkádba való bemászás nem szokott könnyen menni, tegnapelőtt is a pakoljelnyomásakádba felszólításra neeeeeem, vonatozok!!! volt a válasz. Jó, mondtam, még egy utolsó kör, amíg megeresztem a vizet. Mire azonban feleszméltem a játékok mind a dobozba kerültek, a doboz a helyére, a kölök pedig már a kádban ült, szépen levetkőzve semmiféle asszisztanciát nem igényelve. Ja igen, bár volt pár kaka/pisi baleset az oviban, Emőke néni azt üzente nekem, hogy nagyon meg van elégedve Ákossal, gyorsan beilleszkedett.

És ma ebédnél közölte velünk: tudod miért hagyom így itt a tányért??? mert az óvodában így szoktuk! És az óvodában csukott szájjal mosnak fogat, így itthon is így kell.

Átok ül rajtam. Ismét lemaradtam egy szülői értekezletről....

Azóta szeretnék eljutni egy szülői értekezletre, amióta Ákos belépett az intézményesített gyereknevelés első fellegvárába. Tudom, hogy kínos ilyen vágyakkal élni, de hát mit van mit tenni, én mindig is szerettem az ilyen dolgokat, annak idején terhességem egyik fénypontja volt, amikor kezembe vehettem az első tanácsadáson a kiskönyvemet, hát ez van. A bölcsödében az ott töltött másfél év alatt egyetlen szülői értekezletet sem tartottak, bár ígérték, családlátogatás sem volt. Türelmes ember lévén, gondoltam, hogy sebaj, majd az óvodában. Erre sorrendben másodszorra maradok le a hőn áhított eseményről. Az első összóvodait júniusban tartotta az óvoda, én kb. 3 nappal előtte odatelefonáltam, hogy mégis mikor, a válasz: valamikor augusztusban lesz, ne aggódjak. Én nem is aggódtam ennek megfelelően, ám 4 nap múlva bölcsistárs anyuka nekemszegezte a kérdést: miért nem jöttem??? Ma pedig arra érkezek az óvodába, hogy a dadus, aki az udvaron a gyerekre vigyázott, kérdezte, hogy miért nem megyek fel, szülői van. Na, király, bakker, mégis, honnan kellett volna nekem erről tudni? Hááát, kinn van a faliújságon! Mégis melyiken? Az óvoda tele van különböző faliújságszerűséggel, két emelet folyosói falán végig lógnak ilyenek, különböző papírokkal teleaggatva....Pénteken vagy negyed órán csacsogtam az óvonénivel, épp megemlíthette volna, ha már arról senki sem világosított fel, hogy melyik a szülőknek szóló faliújság. Sikerül akkor betoppannom a csoportszobába, amikor már kifele tódultak az információval megtömött szülők...Így hát ismételten a vezető óvonéni szobájában tehettem szert az elhangzott ismeretekre, ahogy nyáron is már egyszer. És ha már ott voltam, bevállaltam, hogy igen, megújítom az óvoda SZMSZ-ét.

Azt hiszem, jobb lesz, ha leteszek arról, hogy valaha ilyen rendezvény részese lehessek. Ez van, így jártam.

Ákos viszont ma dúdolgatott a kádban, ezzel a szöveggel (remélem, a nagymamik értik a célzást): Gyíííígyíííí, Vaaaalimamaaaa, Gyíííígyíííí, Valimamaaaaa és így tovább.