2005.11.06. 21:43 | Lucilla | komment

Ákos végre hazajött, úgyhogy teljes a család végre. Remélem gyorsan visszarázódunk a normál kerékvágásba, mert most visszatértek a hisztis agyeldobások minden akarattal nem egyező ajánlatra...Tettünk a szobájába egy város utakat ábrázóló szőnyeget, annyira boldog kiskomám, egész nap ott tologatta rajta a teljes gépjárműparkot, pedig amúgy a legritkábban tölt hosszabb időt a szobájában.

Mi tegnap koncerten voltunk, nagyon élveztem, de ismét rá kellett döbbennem, hogy mennyire kijöttem a gyakorlatból, a dohányfüsttől fuldokoltam és jól megfájdult a fejem, pedig isteni volt a vacsora is.

A mai nap sem volt a siker napja, úgy elégettem az almás sütit, hogy órákig érezni lehetett a füstöt...Rövid egy hétvége ez a mai, és milyen hosszú egy hét áll előttem, büszke leszek magamra, ha nagyobb gáz nélkül túlverekedem magam rajta....

2005.11.02. 22:43 | Lucilla | komment

Majdnem egy hét szabadság áll a hátam mögött. Csütörtökön oviszünet volt, ennek örömére megkaptam szabadnapnak a pénteket is, a hétvége meg két nappal meg lett fejelve ugyi. Így hát egy napot Ákossal töltöttem, mint a régi szép időben, volt játszóterezés, sétafika, buszozás, villamosozás, metrózás. Mindehhez isteni huszonsok fok nyári meleg. És volt egy nap az ügyek intézésére is. A hétvége pedig természetesen vidéken, nagymamik gondoskodásában telt, ahogy illik.

Ákos Kaposváron maradt pár napra, ismét kettesben töltött napok várnak ránk, de ahogy élveztem a szabadságot a nyáron, most annyira nem, semmi kedvem a hétköznapokhoz Ákos nélkül.

Persze unatkozásról szó sincs, rengeteg a munka, intéznivaló, a vasalnivalóról nem is beszélve...

süti beállítások módosítása