Van előnye, van hátránya annak, hogy mostanában kéthetente utaznom kell. Ilyen napokon ugyi csak alva látom Ákost. Hátrányként említeném továbbá a karikás szemeket, nagyjából éppen két hét, mire kiheverem a háromnegyed-ötös kelést. A fülem egyre jobban fáj minden fel- és leszállásnál, most már a kötőhártyagyula is utolért. Igen nagyot fejlődtek az ülőgumóim a maratoni, szünet nélküli ülések alatt. Az emberi hülyeségről és csörtetésről nem is ejtenék szót. Az előnyök kevesebben vannak, és vajmi kevéssé kárpótolnak az elszenvedett sérelmekért. Azért nem volt olyan rossz például ma reggelira frangepánt falni, és hát, a leonidas sem fog sokáig tartani... Az is jó érzés volt, amikor a reggeli - 10 C után kilépve a reptérről megcsapott a + 8 C. Nos, és vannak még dolgok, amelyek némi kárpótlást jelenhetnek az elszenvedett sérelmekért....Kár, hogy ide valójában Zaccoval jó beülni.
Ákosról ma - orvosi tanácsra - az uszodában ázott le a kötés és a pillanatragasztó. Elképesztó, engem annak idején még simán varrtak, majd hetekig semmi fürdés, pláne semmi uszoda. Ákos állán pedig csak egy vékony heg, na meg a sebtapasz nyomok emlékeztetnek az egy héttel ezelőtt történtekre...
