Valójában kifejezetten unalmas napokat élünk, rengeteg felesleges időnknek kellene lennie, nem történik épp semmi igazán jelentős, akár unatkozhatnánk is, ha tudnánk mi olyat, de mégse. Nem értem én, hogy lehet, de csak úgy száguldanak el mellettünk a napok, nehezen tudom elmondani, hogy pontosan mivel töltöm őket, mégis úgy érzem rohanok, semmire sincs idő...Hát nehéz erre gombot varrni. A hétvégét Kaposváron töltöttük, egészen konkrétan semmittevéssel, minden betervezett programot (pl. mohácsi busójárás, rokonlátogatás) szépen kigolyóztunk a havazásra tekintettel. Ákos így Lali papa Kormos nevű macskáját gyepálta.... Itt a képen például a nem túl kameraérzékeny cicát próbálja pózba állítani. Az állatbarátok kedvéért jelzem, hogy Kormi cica sérülés nélkül megúszta az akciót.
Az időjárás ismét kegyetlen hozzánk, holnapután március, mégis nyakig ülünk a télben, és egyelőre remény sincs a javulásra. Amúgy ezt ma egyáltalán nem sajnáltam. Ugyanis Ákosom neve napja van ma. Ennek örömére családi ünnepeink most már megszokottá váló helyszínén, az olasz fagyizóban ünnepeltünk mindannyiunk nagy örömére. Mivel apának még volt egy kis dolga, mi Ákossal buszon előre mentünk. Ákos persze hozta a szokásos formáját, szerinte a busz arra megy, amerre mi akarjuk, így nem volt hajlandó leszállni a megállóban. Én rögvest felvázoltam neki, hogy akkor most elhagytuk a fagyizót..Na beijedt kiskomám, onnantól folyamatosan kérdezgette, hogy ugye-ugye visszamegyünk...És hát természetesen igen, visszamentünk, és amint a mellékelt ábra mutatja, a fagyi is megvolt.
