Kérdezem Ákost, tudja-e hol voltam? Mondja, igen, Brüsszelben. Ó igen, válaszoltam, és hozzáfűztem, hogy nagyon-nagyon elfáradtam. A repüléstől? - kérdezte érdeklődve. Nem, mondtam neki, a repülés valójában nem fárasztó. Te is szeretnél repülni? IIIIIIIgen!!! - vágta rá kiskomám - kettesben! Apát nem visszük magunkkal? - kérdeztem. Nem, csak Ákos és anya, így repüljünk! Később megtudtam, hogy apa kiesett a pixisből, ugyanis nem adta oda Ákosnak a csoki második felét, mivel az elfogyasztás feltétele az volt, hogy úszáson szót fogad Józsi bácsinak, de nem fogadott szót, nem volt csokizás. Így hát apával most harag van....vele nem repülünk.
Aztán, amennyire nem egy versmondó alkat Ákos, ma annyira meglepett, egész hosszú mondókasorozatokat kántált ma este lefekvés után, alig győztem követni. Na ja kérem, az óvonéni is mondta ma reggel, hogy tegnap Ákos volt a sztár, valami bemutatón voltak, ahol állítólag mindenki megjegyezte, hogy micsoda egy ügyes az a kékszemű kislegény!
