Zajlik az élet. Már vagy másfél hete visszakerültünk a normál kerékvágásba. Illetve még nem teljesen. A munka például viszonylag kevés, mindennap gond nélkül lécelek le munkaidő végén (na gondolom, ennek igen hamar végeszakad...), az óvodában még ügyelet van. Ákosnak már hetekkel ezelőtt elmagyaráztam, hogy ő már középső csoportos, jönnek a kiscsoportosok, és ő már nagyfiú, neki kell segíteni a kicsiknek. Erre szegénykém azóta várja a kicsiket, hogy ismét oviba kezdett járni...
Mostanában új barát van a láthatáron. Márk a házban lakik és az óvodában is csoporttárs, viszont mivel kistestvére van, augusztusban még nem jár oviba. Ovi után Ákosom azonnal találkozni akar vele, így egyik estét náluk, másikat meg nálunk töltik a fiúk. Annyira jól eljátszanak, mi kényelmesen tesszük a dolgunkat apával, a szobából kedélyes csacsogás hallatszik ki. Természetesen a csevej szigorúan kötött tematikájú: buszok, autók és vonatok...
