lucilla viszontagságai

Az utolsó nyári napok ezek az idén, ennek megfelelően igyekszünk minél többet belezsúfolni ebbe a hétvégébe. Először is, mivel tegnap Ákos megvétózta a strandot (nemtom miért...), így ma mentünk el. Nagyon jó volt, szerencsére nem volt tömeg. Apa úszott egy nagyot, Ákos pedig a gyerekmedence közönségét szórakoztatta.

Aztán kertipartira voltunk hivatalosak. A parti kiválóan sikerül, gulyáslevesestől, pogácsástól. A társaság kiváló volt, sok gyerek volt, Ákos nagy örömére. És hát én nagyon büszke voltam kiskomámra, aki rangidőshöz méltóan terelgette és szórakoztatta a gyerkőcöket.

Buszozástól fáradtam pihegő nagyfiú...

Bogyószüret.

Itt éppen kutyaként ugatott le mindenkit, aki közel jött hozzá...

Zajlik az élet. Már vagy másfél hete visszakerültünk a normál kerékvágásba. Illetve még nem teljesen. A munka például viszonylag kevés, mindennap gond nélkül lécelek le munkaidő végén (na gondolom, ennek igen hamar végeszakad...), az óvodában még ügyelet van. Ákosnak már hetekkel ezelőtt elmagyaráztam, hogy ő már középső csoportos, jönnek a kiscsoportosok, és ő már nagyfiú, neki kell segíteni a kicsiknek. Erre szegénykém azóta várja a kicsiket, hogy ismét oviba kezdett járni...

Mostanában új barát van a láthatáron. Márk a házban lakik és az óvodában is csoporttárs, viszont mivel kistestvére van, augusztusban még nem jár oviba. Ovi után Ákosom azonnal találkozni akar vele, így egyik estét náluk, másikat meg nálunk töltik a fiúk. Annyira jól eljátszanak, mi kényelmesen tesszük a dolgunkat apával, a szobából kedélyes csacsogás hallatszik ki. Természetesen a csevej szigorúan kötött tematikájú: buszok, autók és vonatok...