lucilla viszontagságai

Tegnap egy igen kedélyes délutánt és estét töltöttünk el baráti társaságban.

Ákosom ma reggel beszaladt a szobába és torkaszakadtából üvöltött. Odabújt apához, mi persze azonnal kipattant szemekkel kerestük rajta a sérülést. Kérdeztük: Ákos mi történt, hol fáj? A homlokára mutatott és ihihiitttt-mondta krokodilkönnyek között. Mi történt, minek futottál neki? - kérdeztem. A fahahalnahahahak-hangzott a válasz. Futottál? Ííííííígeeeen, űűűűűűű. És csukva volt a szemed- kérdeztem. Neeeeheeeheeem, űűűűűű - óbégatta kiskomám, mostanság a sírás az űűűűűű- nyiiiihiiiihtvaaaa volt a szemem! Hát akkor - kérdeztem - mi történt? Hogyhogy nem láttad, hogy ott a fal? Űűűűűű, meeeheeert oldaahalt nincs szemem űűűűű- hangzott a frappáns válasz.

Azért elmagyaráztam neki később, amikor megnyugtatott, hogy bár valóban nincs oldalt szemünk, de épp ezért forog a nyakunkon a fejünk, hogy ez ne okozzon problémát...

Nos, hát ez is eljött. Ma volt az első olyan értekezlet, amelyen szülői minőségemben vettem részt. Ó, hogy mióta várok eme felemelő pillanatra! (Most nem számítanám ide azokat a szülőiket, amiken egyszem húgom távollévő felmenőit helyettesítettem). Persze szülői értekezletek eddig is voltak, de a sors szeszélye folytán eleddig mindig sikerült róluk lemaradni.

Ma persze nem ez volt az első értekezlet, mindjárt úgy indítottam a mai napot, hogy 9 és fél 2 között egyseggen végignyomtam egyet. Mondanom sem kell, hogy az ovis értekezlet százszor jobb volt. Nos, az óvoda személyzetével kapcsolatos korábbi megállapításaimat nem kell revideálnom, minden elismerésem, ahogy vezetik az ovit, ahogy nevelik a kölköket és általában ahogy az egészhez hozzáállnak, egyetlen rossz szót nem tudok szólni. Ami eléggé döbbenet, mivel Ákos rendszeresen az utolsóként elhozott gyerkőcök között van, ismerjük alaposan az összes óvónőt és dadust,  nincs egy sem, akivel szemben akár csak a legapróbb kifogásom lenne. Mindegyik napi szinten képben van Ákosom minden dolgával és láthatóan oda is vannak kiskomámért. )Amin persze semmi csodálkozni való nincs, hiszen egy édes.) Most először módom nyílt a szülői összetételt is megvizsgálnom, és hát nagy megelégedettségemre meg kellett állapítanom, hogy nyolcadik kerület ide vagy oda, az átlag IQ és emberi színvonal igen magas. Arról is sikerült tudomást szerezni így több, mint egy év után, hogy van szülői munkaközösség (Zacco be is jelentkezett tagnak). Na meg bejelentkeztünk fogadóórára, jövő szerdára, amikor is reményeim szerint Ákos fejlődéséről kapunk átfogó beszámolót.

(A jövő hétről ennek ellenére jobb szeretnék nem is tudni....Csak a túlélésre játszom, asszem.)