Ákosom ma reggel beszaladt a szobába és torkaszakadtából üvöltött. Odabújt apához, mi persze azonnal kipattant szemekkel kerestük rajta a sérülést. Kérdeztük: Ákos mi történt, hol fáj? A homlokára mutatott és ihihiitttt-mondta krokodilkönnyek között. Mi történt, minek futottál neki? - kérdeztem. A fahahalnahahahak-hangzott a válasz. Futottál? Ííííííígeeeen, űűűűűűű. És csukva volt a szemed- kérdeztem. Neeeeheeeheeem, űűűűűű - óbégatta kiskomám, mostanság a sírás az űűűűűű- nyiiiihiiiihtvaaaa volt a szemem! Hát akkor - kérdeztem - mi történt? Hogyhogy nem láttad, hogy ott a fal? Űűűűűű, meeeheeert oldaahalt nincs szemem űűűűű- hangzott a frappáns válasz.
Azért elmagyaráztam neki később, amikor megnyugtatott, hogy bár valóban nincs oldalt szemünk, de épp ezért forog a nyakunkon a fejünk, hogy ez ne okozzon problémát...
