2007.07.06. 23:44 | Lucilla | komment

Sűrű és izgalmas napok állnak mögöttünk, a legjobb programokat a végére hagytuk. Így sikerült magunkat igencsak elfárásztani az itt töltött idő végére, de sebaj, majd otthon pihenünk.

Szerdán a Junibackent vettük célba, mivel ismét úgy nézett ki, hogy rossz lesz az idő, igaz, aztán eső nem esett, ha nem is volt verőfényes nap. A Junibacken egy igazi gyerekmúzeum, ahol minden a gyerekekről szól.


Az egész múzeum Astrid Lindgren gyerekkönyveinek világát teszi kézzelfogható valósággá. A központi történet bizonyos Harisnyás Pippiről szól, aki a világ legerősebb kislánya és aki a Villakullában lakik.


A Junibacken a többi fő stockholmi látnivalóval együtt (úgyismint Skanzen, Vasa múzeum, Gröna Lund, Aquarium, stb.) Djurgarden szigetén fekszik, így a Junibacken étterméből ilyen gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. Jó is lett volna itt falatozni a svéd konyha remekeiből, de Ákosom mindössze egy percre volt hajlandó leülni itt, sokkal inkább fedezte fel a Villakulla vidámságait, és erről még a hagyományos lekváros-tejszínhabos palacsinta ajánlata sem térítette el.


A Villakulla belsejében Pippi rendetlen világa tárult elénk. Szinte minden úgy volt elrendezve, hogy egyben játszótér is legyen a gyerekek számára, így Ákos meglehetősen hosszan időzött a konyhában, nekem sütve mindenféle finomságot. A többi szoba is tartogatott számos meglepetést, az emeletről például alagutas csúszdán lehet lejutni a földszintre.

A Villakulla időnként színpaddá alakult, ahol a regények különböző fejezetei elevenedtek meg. Noha egyetlen szót sem értettünk az előadásból, Ákosom tátott szájjal nézte végig, annyira ötletesen és látványosan adták elő a történetet a színészek. 


Az előadás után indulnunk kellett, hiszen Vimmerby állomásról indult a varázsvonat, ami egy nagyon ötletes és igen igényesen kidolgozott "utazás" volt. A vonat hol gurulva, hol felrepülve a magasra végigvitt Astrid Lindgren történeteit ábrázoló makettek között, közben pedig mesét hallgattunk (sajnos csak az angol volt az opció, így gyorsan blattoltuk Ákosnak a lényeget, de a látvány olyan fantasztikus volt, hogy enélkül is élvezhető a program). Az utazást a fényképek nem adják vissza, ezért csak a Vimmerby állomáson készült képeket közlöm, ahol persze szintén mindent ki lehetett próbálni (a múzeum filozófiája amúgy, hogy csak interaktív kiállítások vannak). 


A motorra muszáj volt felülni...

 


Az utazás után még játszott Ákos a többi kiállítási teremben is, de sajnos hamar elérkezett a záróra. Azóta kiskomám több ízben is tett javaslatot a visszatérésre.

Csütörtökön is sikerült Ákosom fogára való programot javasolni, ugyanis a Gröna Lundon jártunk. A Gröna Lund Stockholm vidámparkja, és mint ilyen, fantasztikus.Ez a nap amúgy Zacco születésnapja is volt egyben, így azt is jól megünnepeltük mulatozás közben.

Mindjárt az elején jött a dodzsemezés, a gyerekdodzsemen (a nagyobbra, sajnos, 120 cm alatt nem lehetett felszállni, elég nagy csalódás is volt).


Aztán bemelegítés a minihullámvasúton.


A bemelegítés után pedig - miután kiderült, hogy 110+ centijével kiskomám felszállhat - jöttek az igazi komoly hullámvasútak. Ezekről nincs kép, mivel nem olyanok, hogy lehetne rajtuk fotózni (ugyanis mindkét kezünkre szükség volt a kapaszkodáshoz), de a Gröna Lund honlapján mindegyiket meg lehet szemlélni. Az egyik kedvenc a Kvasten volt, ami tulajdonképpen egy lógó hullámvasút, ettől olyan, mintha repülnénk, főleg az első ülésből, a másik pedig a Vilda Musen volt, aminél pedig minden kör esetében fel kellett tennünk magunknak a kérdést látván az előttünk álló pályát: miért is szálltunk fel? Ezzel együtt mindkettő hullámvasúton ültünk vagy ötször, aminek csak a záróra vetett véget, kiskomám pedig annyira élvezte, hogy végre igazi nagyoknak szóló alkalmatosságra szállhat, hogy folyton követelte az újabb kört.
Persze azért minden mást is megnéztünk, én pl. zuhantam 80+ métert, na meg Zacco is megtáltosodott és önszántából felült a leghúzósabb hullámvasútra (na persze egyedül, mivel erre Ákos már nem szállhatott fel). Astrid Lindgren a vidámparkban is jelen volt, az egyik leghelyesebb látványosság a Pettson és Findus lak volt, ami egy igen aprólékos figyemmel berendezett ház tele interaktív elemekkel. 


A kedvenc a zeneszoba volt, ahol mindennek volt hangja, ha nem is mindig magától értetődő (a hajszárító például sóhajtozott...). 


Boszorkányok délidőben.


Volt persze körbemenő dzsip...


...és veterán autó is.


Meg minden más is, így a zárás után (ami igen későn volt) már sötétedés után értünk haza, ami itt nagyon kései órát jelentett. Az elalvás egyikönknek sem ment nehezen...

2007.07.03. 21:52 | Lucilla | komment

Tegnap elbénáztuk, jól lekéstük reggel a buszt, ami Birka szigete fele vitt volna (így ezt a programot majd talán holnap valósítjuk meg). Némi játszótéri tétovázás után és mivel igen szép idő volt, kivonultunk a Trekantenhez közeli tóhoz, ahol napoztunk és fürödtünk (mármint apa és Ákos, ők is csak combig, mivel a víz, az bizony nem volt meleg). Aztán, mivel az idő kitartóan jónak bizonyult, elvonultunk a Kaknas turnethez, ami a helyi tv torony, a tetejéről pedig pazar a kilátás nyílik Stockholm minden pontjára.

Mára az időjárás jelentés rossz időt jósolt, esővel, ezért kedélyesen heverésztünk az ágyban még közelítve délhez is, amikor konstatáltuk, hogy az időjósok bizony tévedtek, az idő vitán felül pazar. Így hát Vaxholm fele vettük az irányt, kicsit fanyalogva az ellustálkodott időn.

Ez a sziget a svédek közkedvelt fürdőhelye, méltán.


A hely igazi északi nyaralóhely, icipici (vagy nagyobb) faházakkal, sok zölddel és virágokkal. Alább az egyik kedvenc.


A vörös szín állítólag azért lett általános gyakorlat Svédországban, mert régen (a nagy szegénység idején) a fából épített házakat ezzel igyekeztek hasonlóvá tenni a gazdag nyugat-európai téglaházakhoz. Ezek a házak már nem a szegénységet idézik, sőt.


Vaxholm erődje.


Aztán strandultunk és piknikeltünk.


A kacsák igen bátrak errefelé, amint meglátták a szendvicseket a kezünkben, azonnal csapatostól jöttek tarhálni. Ákos kezéből majdnem kikapták a zsemlét...


Ákos persze a vízbe is bele akart menni, eleinte kézzel... 


...majd lábbal is. A svéd gyerekek a néhány hónapostól a nagyobbacskákig kedélyesen fürdőztek a húsz fok alatti tengerben, engem a látványtól is kirázott a hideg, Ákosom is csak néhány lépésig bírta, pedig az aaaanya, úszhatok??? felkiáltással vetette magát a habok közé.


Túránk végén ellátogattunk a halárushoz, akinek tulajdonosáról már négy éve kiderült, hogy magyar gyógytornász, csak abból, ugye, nem tud megélni. Most sajnos őt nem találtuk itt, viszont a fiával kedélyesen elcsevegtünk. Amúgy pedig felszerelkeztünk némi rozéban pácolt, füstölt lazaccal, amit aztán itthon igen jóízűen el is fogyasztottunk.


süti beállítások módosítása