Tegnap Ákosomnak névnapja volt, illetve egyes számítások szerint ma van a nagy nap, a szökőév miatt, hát tulajdonképpen mindegy, tegnap is volt ünneplés, de a dandárja ma, mivel tegnap korcsolyaóra volt.
Mivel volt ma némi időnk az ünneplés előtt, beugortunk a Grundra, a kerület új játszóterére, amit Molnár Ferenc regénye ihlette. Végre sikerült egy igazán korszerű játszóteret összehozni, ahol van wc, és őrzés is, így van némi remény arra, hogy nyár végén is érdemes lesz arra járni... (Megjegyzem, hogy a női és férfi tájékozódási képesség közötti különbség generációkon is átível, Ákos egyszer járt a Grundnál, akkor sem tudtak bemenni, mert már zárva volt, ehhez képest én régen elvesztettem a fonalat, hogy hol járunk, ő pedig csont nélkül megtalálta az építkezések miatt igen nehezen megközelíthető és megtalálható helyet...)
Van drótkötélcsúszda is, Ákos nagy kedvence, csak elég magas, így csak felnőtt segítséggel kezelhető.
A grundi farakások ma labirintus-szerű mászókaként funkcionálnak...
Ahogy a játszótér koncepciója egyaránt gyökerezik a múltban és a jövőben, úgy húzódik meg mögötte Józsefváros múltja és jövője.
Sajnos az ünneplésre tervezett hely zárva volt, így egy másik cukrászdát szemeltünk ki, de Ákosomnak ez nem volt ellenére a legkevésbé sem. Boldog névnapot kiskomám!
