Ismét teljes a család, vasárnap leruccantunk a Balatonra Ákosért. Áron nagyon jól viselte az utat, gyakorlatilag végig aludt, mondjuk közvetlenül indulás előtt jól megtömtem, hogy ne útközben törjön rá az éhség. Ezzel együtt amikor alig másfél óra után megérkeztünk, kiskomám azonnal üres_gyomor_reklamációt nyújtott be, amit kénytelen voltam azonnal orvosolni.
Ákos nagyon jól érezte magát szokás szerint a nagymamáéknál, különösen azért, mert apuék elkezdték a több éve tervezett átalakítási munkállatokat az emeleti szobában, így Ákosom is "dolgozhatott" keményen a neki felállított satupadon.
Fűrészelt... (én inkább nem is néztem oda, de a végén leltároztam az ujjait. Megvolt mind.)
...csavarozott...
Az én három pasim...
Hazafele bevállaltam a vezetést, ami nagyon könnyelmű vállalás volt részemről, erre már az autópályára történő felhajtás pillanatában rájöttem. Közel négy hete nem aludtam ugyi egyben három óránál többet...Ezzel együtt épségben hazaértünk, noha Áron már nyöszörgött, amint beértünk a városba és sebességünk 100 km/h alá csökkent.
