A tegnapi oltás - legalábbis remélem, hogy ezért történt, ami történt - ma reggel új élményekkel gazdagított bennünket. Áronom ugyanis szökőkutat játszott pelenkázás közben, amikor is sugárban hányta ki a reggelijét... Én ilyet még nem láttam, Ákos két éves koráig egyáltalán nem hányt, úgyhogy a első reakcióm a teljes lemerevedés volt. Szerencsére apa a helyzet magaslatán volt és gyorsan hasra fordította kiskomámat. Ákosom - mikor leszóltam anyukámnak, hogy gyorsan készítsen fürdővizet - azonnal a szobában termett (holott az elmúlt napokban annyi, de annyi dolga volt, hogy rá se hederített az öccsére), hogy megtekintse az Áron által kiadott reggelit. Szerencsére kiskomámat nem viselte meg a dolog, és noha van némi hőemelkedése, a kedélye a szokásos mosolygós. Mindazonáltal résen vagyunk.
