2008.10.20. 22:51 | Lucilla | komment

Áronnal ma a Művészetek Palotájában jártunk, babakoncerten. Nem volt könnyű bejutni, mivel előzetes regisztrációhoz kötött és viszonylag későn jelentkeztünk, első körben nem kerültünk a meghívottak körébe. Aztán némi elszántsággal sikerült meggyőzni a szervezőket, hogy Áron nélkül nem koncert a koncert. Így hát ma felkerekedtünk és elmentünk. A koncert amúgy szerintem kitűnő ötlet, a bébik láthatóan nagyon élvezték a zenét. Az előadó hölgy (sajnos a nevét nem sikerült megjegyeznem, pedig érdemes lett volna) a zeneművészeti főiskola hallgatója és marimbán játszott. Ez a hangszer jó választás volt, igen kellemes hangja van, a legkevésbé sem rémíti meg a bébinépet, persze a darabválasztás szempontja is valami ilyesmi lehetett többek között. Áront persze - mindamellett, hogy remekül érezte magát, - elsősorban a szomszéd néni igen szép sálja kötötte le, szerencsére a néni nem bánta, hogy kiskomám összenyálazta a kedvenc ruhadarabot. A koncert után a bébiknek még arra is volt lehetőségük, hogy a hangszert és az előadót is közelebbről szemügyre vegyék, ami Áron esetében ismét intenzív nyálazásban,  valamint élénk hadonászásban csúcsosodott ki.

A büfében én megvendégeltem magamat egy capuccionoval, majd az ekkora már mély álomba zuhant bébivel hazavágtáztunk.

Közben Zacco fejleményekkel bombázott a szkájpon, úgy néz ki, hogy végre van lakásunk, Lundban egy kedélyes játszótérre néző földszínti háromszobás lakást sikerült megcsípnie, ami nekünk minden szempontból ideális. Úgyhogy nagyon úgy néz ki, hogy november közepétől a svéd tél fogja a fenekem befagyasztani.

Továbbá a nap fejleménye, hogy végre sikerült beüzemelnem az újratelepített laptopon a fényképletöltést a telefonomról (a fényképezőt Zacco magával vitte). Így itten van néhány fénykép az elmúlt hétből.

Múlt héten még igencsak vénasszonyos nyári idő volt, így Ákos külön kívánságára elmentünk a Grundra. Ez alkalomból kipróbáltuk Áron úgy szállítóeszközét, a jó nagykerekes új babakocsit. Ákos külön örömére a kerekek leszedhetők, ami jó, mert természetesen az ajtón kerekekkel nem fér ki, remélem, odakinn szélesebb lesz a bejárati ajtó, mert hosszú távon nem valami kényelmes megoldás a kerekek lekapkodása. Áronnak semmi kifogása nem volt a menetiránnyal megegyező ültetéssel (jobban mondva fektetéssel) szemben.


Ákosom hozta a szokásos formáját a játszótéren is, körülbelül két perc alatt az összes gyerekkel haverságba került, főleg egy kislánnyal, akivel aztán körbe-körbe versenyeztek a grundi építményeken.

És íme Áron legújabb tudománya. Ő a négykézlábat valójában az alábbi módon értelmezi. Amúgy ebből a pozícióban gyakran megkísérli a felülés hivatalos verzióját is, csakhogy még ülni nem tud, az egyensúly még nincs meg hozzá, így rendre bukta van a dologból, éktelen üvöltéssel, de aztán némi anyavigasz után azonnal folytatja a dolgot, mintha mi sem történt volna.

süti beállítások módosítása