Ákosommal ma fogorvosnál voltunk. Tulajdonképpen életében először mentünk be fogorvosi rendelőbe, eddig megoldottuk a szájnézést baráti körben otthon. Mondjuk nem volt valami könnyű eljutni odáig kiskomámmal, mert valamiért ma nem volt jó napja, illetve inkább délutánja, mert délelőtt összesen öt piros pontot bírt begyűjteni különböző témakörökben, így magatartásból is, de délután jött a nyüszi, hogy ő nem akar jönni, hanem játszani akar és egyébként is, semmi kedve soron kívül fogat mosni. Sőt, villamosjegyet lukasztani sincs kedve. Aztán mire megérkeztünk, egészen megvidámodott kiskomám. A doktor bácsi először a látható sérüléseket vette számba, így az arcán és a kezén begyűjtött látványos sebek után a törött fogát, aztán betessékelte Ákost a szuper emelős székbe és ott is alaposan szemrevételezte a dolgokat. És - ahogy arra én számítottam is - mindent rendben talált, Ákosnak még csak gyanús foga sincs, nemhogy lukas vagy egyébként problémás. És szépen jönnek az új fogak is, ahogy kell.
Hazafelé Ákossal megállapodtunk abban, hogy akárhányszor úgy jövünk el a fogorvostól, hogy nincs teendője a dokinak, azon nyomvást elroncsolunk egy játékboltba és választhat magának valamit. Megvesztegetéssel kapcsolatos elvek sutba vágva, ha fogakról van szó, ez van. Úgyhogy így is tettünk, és Ákos egy bionicle lego cuccal, továbbá fergetes jókedvvel tért haza.
A bionicle izé amúgy Áronnál is nagy sikert aratott, amikor meglátta, azonnal felvette a fantasztikusanérdekel arckifejezést és elkezdett mászni, szépen szabályosan, egyenes irányba. Persze a bionicle mizéria azonnal elszelelt, mielőtt elérte volna. Hát igen, kell a motíváció mind a két gyereknek.
