Ma ismét a Kulanban voltunk, ahol a játék mellett daloltunk is, igazi svéd nótákat, bár volt közötte ismerős is, hiszen nekik is van szövegük a Hull a pelyhes fehér hó dallamára (itt én Ákossal maradtam a mi verziónknál, a többit elkezdtük tanulni, kaptunk segédanyagot hozzá). Végre sikerült elvinnem a fényképezőt is, úgyhogy van néhány kép.
Ákos örömére van favonat, úgyhogy természetesen az alaphangot ezzel adta meg a haverok körében, de több lányt rávett az autózásra is. Hiába, született diktátor...
Áron a bébiknek fenntartott hempergőben töltötte az ideje nagy részét, bár nagyon érdekelte, hogy a többiek mit csinálnak. Mint az egyik legkisebb gyerek, kitüntetett figyelemnek örvendett kiskomám...
És ma kaptam levelet a helyi védőnöktől, hogy szeretettel várnak az egészséges rendelésen és a tanácsadáson. Ma két hete vagyunk itt, ennyi kellett a regisztráció óta, hogy bekerüljünk a bébiellátó rendszerbe, mindez úgy történt, hogy én tényleg semmit nem tettem az ügy érdekében, még nem is kezdtem el kutakodni, hogy hol van ilyen dolog...
Úgyhogy lassan tényleg minden vonatkozásban elkezdjük élni a svéd életet, ennek örömére ma például megtapasztalhattam, milyen is az autót előásni a hó alól egy jégkaparóval...
