A tegnapi oltás - legalábbis remélem, hogy ezért történt, ami történt - ma reggel új élményekkel gazdagított bennünket. Áronom ugyanis szökőkutat játszott pelenkázás közben, amikor is sugárban hányta ki a reggelijét... Én ilyet még nem láttam, Ákos két éves koráig egyáltalán nem hányt, úgyhogy a első reakcióm a teljes lemerevedés volt. Szerencsére apa a helyzet magaslatán volt és gyorsan hasra fordította kiskomámat. Ákosom - mikor leszóltam anyukámnak, hogy gyorsan készítsen fürdővizet - azonnal a szobában termett (holott az elmúlt napokban annyi, de annyi dolga volt, hogy rá se hederített az öccsére), hogy megtekintse az Áron által kiadott reggelit. Szerencsére kiskomámat nem viselte meg a dolog, és noha van némi hőemelkedése, a kedélye a szokásos mosolygós. Mindazonáltal résen vagyunk.
2008.07.24. 13:22 |
Lucilla
| komment
2008.07.23. 14:10 |
Lucilla
| komment
Áronom tegnap betöltötte a harmadik hónapot. Gondoltam, ez alkalomból írnék róla részletesebben is. Egyrészt a mai mérés alapján 59 cm, 5240 gramm (hát igen, a múlt pénteni 5300 grammnál ez némiképp kevesebb, de hát egyrészt tegnap 9 napi kaka szaladt ki kiskomámból, meg más a mérleg is, na meg oda kaja után mentünk, most meg előtte, remélem, ezzel meg is magyaráztam a fogyást...), a feje 39-es. A balatonszárszói gyerekorvos igen alapos státuszvizsgálata alapján teljesen rendben van. Az oltást szegénykém ismét rosszul viselte, már a vetkőzéskor rázendített, alig tudtuk a szükséges információcserét lebonyolítani a védőnővel és az orvossal, aztán a szúráskor teljesen lila lett a feje, utána csak a cici jelentett némi megnyugvást...
Nagyon jól megy neki az alvás, este egyetlen hang nélkül elalszik, miután az ágyába kerül, akkor is, ha éber, amikor beteszem, pedig semmilyen segédeszközt nem kap ehhez, a cumi továbbra sem haver igazán. Napközben már egy hete az a menetrend, hogy ha látom, hogy álmos, mert nyüszi lesz, sem a játékok között, sem karban nem érzi jól magát, akkor leteszem egy cumival és a rongyikájával és általában pár percen belül alszik is. Mondhatnám, hogy ezt mi értük el nála valamilyen brilliáns nevelési technikával, de ez sajna nem a mi érdemünk. Ha az lenne, meg is írnám könyvben, valószínűleg jól megszedném magam a tiszteletdíjból...
Azt mondanom sem kell, hogy gyönyörű. És hát igen, imádjuk minden porcikáját családilag egységesen.
2008.07.22. 15:13 |
Lucilla
| komment
Ákosom tegnap a drogériában kezébe fogott egy tamponos dobozt, és megkérdezte, hogy veszünk-e ilyet és hogy mire való. Nem voltam felkészülve a kérdésre, így csak annyit mondtam, hogy ezt nénik használják egy olyan okból, amiről majd egy alkalmasabb pillanatban szeretnék részletesen beszélni vele. De vegyünk neki egy dobozzal, kérte kiskomám. Nem, - válaszoltam - neked ilyesmire ebben az életben nem lesz szükséged. És miért nem gyártanak fiúknak való tampont? - folytatta Ákosom. Nos, igen, muszáj kicsit jobban felkészülnöm az ilyen témájú kérdésekre....