2008.07.24. 13:22 | Lucilla | komment

A tegnapi oltás - legalábbis remélem, hogy ezért történt, ami történt - ma reggel új élményekkel gazdagított bennünket. Áronom ugyanis szökőkutat játszott pelenkázás közben, amikor is sugárban hányta ki a reggelijét... Én ilyet még nem láttam, Ákos két éves koráig egyáltalán nem hányt, úgyhogy a első reakcióm a teljes lemerevedés volt. Szerencsére apa a helyzet magaslatán volt és gyorsan hasra fordította kiskomámat. Ákosom - mikor leszóltam anyukámnak, hogy gyorsan készítsen fürdővizet - azonnal a szobában termett (holott az elmúlt napokban annyi, de annyi dolga volt, hogy rá se hederített az öccsére), hogy megtekintse az Áron által kiadott reggelit. Szerencsére kiskomámat nem viselte meg a dolog, és noha van némi hőemelkedése, a kedélye a szokásos mosolygós. Mindazonáltal résen vagyunk.

2008.07.23. 14:10 | Lucilla | komment

Áronom tegnap betöltötte a harmadik hónapot. Gondoltam, ez alkalomból írnék róla részletesebben is. Egyrészt a mai mérés alapján 59 cm, 5240 gramm (hát igen, a múlt pénteni 5300 grammnál ez némiképp kevesebb, de hát egyrészt tegnap 9 napi kaka szaladt ki kiskomámból, meg más a mérleg is, na meg oda kaja után mentünk, most meg előtte, remélem, ezzel meg is magyaráztam a fogyást...), a feje 39-es. A balatonszárszói gyerekorvos igen alapos státuszvizsgálata alapján teljesen rendben van. Az oltást szegénykém ismét rosszul viselte, már a vetkőzéskor rázendített, alig tudtuk a szükséges információcserét lebonyolítani a védőnővel és az orvossal, aztán a szúráskor teljesen lila lett a feje, utána csak a cici jelentett némi megnyugvást...


Szóval, kiskomám egy édes kicsi gyermek, egyetlen rossz szavunk nem lehet rá. Igazi eszik-nézelődik-alszik bébi, e tekintetben igencsak követi a bátyuskáját. Vannak napok, amikor este döbbenek rá, hogy nem is hallottuk sírni. Ha éhes, akkor is csak nyöszörögni szokott, én pedig nem szoktam megvárni, míg rázendít, más okból pedig ritkán sír. Ilyen ritka ok szokott lenni például, ha bátyuska valami váratlan és erős hangeffekttel zaklatja fel, erre viszonylag sűrűn sor kerül, de többségében csak szájlebiggyedésig jutunk. Aztán néha előfordul, hogy későn reagálok a nyögésekre, amikor megunta a hasonfekvést, vagy hasonfekvésből a hátára fordul és ez váratlanul éri.

Nagyon jól megy neki az alvás, este egyetlen hang nélkül elalszik, miután az ágyába kerül, akkor is, ha éber, amikor beteszem, pedig semmilyen segédeszközt nem kap ehhez, a cumi továbbra sem haver igazán. Napközben már egy hete az a menetrend, hogy ha látom, hogy álmos, mert nyüszi lesz, sem a játékok között, sem karban nem érzi jól magát, akkor leteszem egy cumival és a rongyikájával és általában pár percen belül alszik is. Mondhatnám, hogy ezt mi értük el nála valamilyen brilliáns nevelési technikával, de ez sajna nem a mi érdemünk. Ha az lenne, meg is írnám könyvben, valószínűleg jól megszedném magam a tiszteletdíjból...


Mostanra már átalussza az éjszakát, jópár napja már este 10 körül van a fürdés és az utolsó kaja, ezután legközelebb 6 és 7 között eszik újra, bár ma reggel például már 5 előtt sort kerítettünk a reggelire. Mindazonáltal ez az áldott jó gyermek reggeli után - velem együtt természetesen - még visszaalszik, és általában 9 és 10 között kelünk fel. Ezzel a menetrenddel én teljesen elégedett vagyok, mostanra a sötét karikákat a szemem alatt kizárólag saját magamnak köszönhetem, mert hát miután letettük kiskomámat, és ugyi eddigre már Ákos is húzza a lóbőrt, én bizony még elnetezgetek vagy olvasok vagy tévézek jódarabig...De úgy kell nekem. 
Napközben 2-3 óránként kér enni Áronom, nem is szoktam követni, ahogy látom, hogy éhes, megyünk is enni. Egy néhány napja megejtett mérés alapján nem túl sokat eszik, úgy 600 gramm körül lehet a napi adag. Annak idején Ákosommal is valahogy így voltunk, és ahogy ő is, Áron is hízik az elvárásoknak megfelelően. Bár Áronom súlya meg sem közelíti Ákosét ebben a korban, valószínűleg meglesz a duplázás 4 hónapos korban.
 
A héten elkezdett nyúlni a dolgok után, és gyakran sikerül meg is fogni a közelben lévő játékokat. Dumás is, jól szórakozunk rajta, ahogy őőőő meg ekkhe meg heee hangokkal kíséri játékát. Gyakran beszélgetünk is, mert kiskomám válaszol minden feltett kérdésre. Mindemellett mosolygós és édes babácska Áron. Külön vigyorokat tartogat Ákosnak, akinek semmilyen mutatvánnyal sem kell ezekért megküzdeni. 

Azt mondanom sem kell, hogy gyönyörű. És hát igen, imádjuk minden porcikáját családilag egységesen.


2008.07.22. 15:13 | Lucilla | komment

Ákosom tegnap a drogériában kezébe fogott egy tamponos dobozt, és megkérdezte, hogy veszünk-e ilyet és hogy mire való. Nem voltam felkészülve a kérdésre, így csak annyit mondtam, hogy ezt nénik használják egy olyan okból, amiről majd egy alkalmasabb pillanatban szeretnék részletesen beszélni vele. De vegyünk neki egy dobozzal, kérte kiskomám. Nem, - válaszoltam - neked ilyesmire ebben az életben nem lesz szükséged. És miért nem gyártanak fiúknak való tampont? - folytatta Ákosom. Nos, igen, muszáj kicsit jobban felkészülnöm az ilyen témájú kérdésekre....

süti beállítások módosítása