Ismét eltelt egy hét, sok minden történt, a töredékét sem fogom tudni összefoglalni.
A múlt héten végre sikerült pályára állítani Ákos iskolai elhelyezésének ügyét, ami annak ellenére, hogy mindenki nagyon segítőkész és kedves, nem akar valahogy elintéződni, pedig már másfél hónapja aktívan rajta vagyunk a témán. Először ugye nem a megfelelő személyt sikerült megtalálnom, ő ajánlott valaki mást, aki szintén nem bizonyult megfelelőnek, ezért ismét új telefonszámot és nevet kaptam, közben hetek teltek el, mert a karácsonyi szünet miatt senkit sem lehetett elérni. Két hete végre sikerült felvennem a kapcsolatot a megfelelő személlyel, aki azonnal időpontot is adott egy személyes találkozóra. A személyes találkozó jól sikerült, sok fontos dolgot megtudtunk, körülbelül egy hét múlvára ígérte a hölgy, hogy Ákos elkezdheti az iskolát. Itt ismét megrekedt a dolog egy hétre, úgyhogy bementem reménybeli iskolánkba, ahol kiderült, hogy egyelőre azért nem kerestek, mert azon tanakodnak, hogy Ákos milyen osztályba kerüljön. Mert van egyrészt egy előkészítő osztály azon diákok számára, akik nem beszélnek svédül. Ákos ugye ilyen gyerek, de még csak 6,5 éves, és hát a szakirodalom, meg a mittomén milyen ajánlások szerint ennek a korosztálynak még sokkal inkább játszani kell, mint ülni és tanulni. Így hát arra gondoltak, hogy Ákos kerüljön az iskolaelőkészítős osztályba a kortársai közé, ahol leginkább játszanak a gyerekek, és emellett majd az előkészítős osztály pedagógusai foglalkoznak vele, hogy segítsék a nyelvi felzárkózást. De még összeülnek egyszer, hogy megvitassák, ki hogyan tud segíteni Ákos beilleszkedésébe. Tudtam meg mindezt úgy, hogy déluán fél 4 körül bekukkantottam az iskola udvarába, hátha sikerül kideríteni, mikor van az igazgatónőnek fogadóórája.
Áronnal pedig ma ismét a védőnőnél jártunk. Kiskomám nem hízott valami sokat, konkrétan alig több, mint 10 dekát, nem is csoda, az influenzás időszak alatt nem evett jól, aztán meg a tejmennyiségen sem segített sokat a vírus. Ismét átvettük a hozzátáplálás lehetséges útjait, de annyiban maradtunk, mint legutóbb. A jövő hónapban orvos fogja megvizsgálni Áronomat.
Áron egyébként új utakra lépett, már nem csak kapaszkodásra használja a szekrényeket, hanem rájött, hogy odabenn mindenféle érdekes dolgok vannak ...
Szombaton ellátogattunk a skanei vadasparkba, ahol jó svéd módjára a minusz egynehány fokban nézegettük az állatokat. (Ákos amúgy teljesen beleolvad környezetébe, az overalljában tegnap például órákig homokozott a nedves homokban, ahogy azt a helybéli gyerekek is teszik.) Ákosnak úri dolga volt, ilyen kiskocsiban lett végighurcolászva a parkon, néha persze kiszállt, hogy közelről vizsgálhassa meg az állatokat. Mondanom sem kell, hogy az egész kirándulásból a leginkább a kocsikázás maradt meg a kicsi fejében.
A vadasparkban velünk tartottak Ákos barátnői is, így aztán különösen jól mulatott kiskomám.
A vadasparkolás után pedig Ákos barátnőjéékhez voltunk hivatalosak egy spagettivacsorára.
