Ma sikerült eléggé bizi napot csinálni magunknak, én a magam részéről örülök, hogy a hátsómon ülhetek így késő este.
Kezdtünk mindjárt azzal, hogy ellátogattunk Ákos iskolájába, ugyanis ott ma nyílt nap volt. Meg kell mondjam, először megrökönyödtem azon, hogy szombaton tartják a nyílt napot, hiszen ha nincsenek ott a gyerekek, nincs normális tanítási nap, akkor mi is lenne a dolog értelme, ha pedig benn vannak a gyerekek, akkor meg szegények, hogy még szombaton is iskolába kell menni. Ez esetben az utóbbi megoldás történt, azonban nem annyira szegények azok a gyerekek, nagyon is örültek, hogy ma is benn lehettek, és ezen semmi csodálkozni való nincsen, hiszen az iskola bizony jó hely, csak a mi hőn szeretett ovinkhoz tudnám hasonlítani, ahová Ákos bizony igen gyakran szombaton is be óhajtott volna menni.És hát a szombatnak megvan az az előnye is, hogy a szülők ráérnek, így mi is teljes családi egységben tudtunk felvonulni a jeles eseményen.
Szóval, felkeltünk reggel, mikor Áron már mindahányunk orrát lecsavarta több ízben, az összes hajunkat kitépkedte és már legalább huszonötször próbálta meg levetni magát az ágyról fejjel lefelé (szerencsére sikertelenül), majd egy szerénynek nem mondható reggeli és a szokásos háromnegyed órás indulási processz után elvágtáztunk az iskolába. Ami amúgy körülbelül három perces megfeszített sétányira van a lakástól ...
Mikor odaértünk, éppen szünet volt és szakadó eső ellenére mindenki az udvaron dagonyázott. Még be sem mértük a terepet, mikor Ákos tanítónénije, Annika már üdvözölt is bennünket és Ákost, majd Ákost külön játszani invitálta a többi gyerek közé. Ákos természetesen azonnal csatlakozott a többiekhez és nyelvi akadályokon nagyvonalúan túllendülve játszani kezdett ...
A szakadó eső amúgy itt senkit sem zavar, Annika elképedve hallgatta beszámolónkat arról, hogy Magyarországon az esőben nem mennek ki az udvarra a gyerekek, a játszótérre sem jár senki, sőt az eső elállta után még azt is megvárjuk, mire felszárad. Na ja, mondta erre ő, akkor itt bizony vagy öt hónapot is kellene várni a szabadtéri játékkal, ha száraz talajra várnának. Amúgy amikor megkérdeztük, hogy Ákosnak mire lesz szüksége az iskolába járáshoz, egyetlen dolgot említett meg: alkalmas szabadtéri öltözék. (Csak emlékeztetőül: otthon a szülői értekezleten több sűrűn teleírt oldalnyi papírt kaptunk, és ebben a szabadtéri öltözék nem is volt benne) ... Ma persze - bár nem tudom, miért - Ákost nem az overallba öltöztettük, úgyhogy ő rögtön kismalaccá avanzsált.
Áron sem bánta az udvari mókát, ő igen jól mulatott, miközben a gyerekeket nézte.
Az udvaron egyébként grillezett virslis szendvicsekkel (grillad korv med bröd, ékes svédséggel, ez tulajdonképp nemzeti eledel) kedveskedtek a nyílt napra ellátogatóknak, ezzel mi - éppen reggeli után - nem tudtunk élni.
Kis idő múlva Annika beinvitált bennünket és a többi gyereket, valamint szüleiket az osztályterembe. A Vikingaskolannak két iskola-előkészítő osztálya van, nekik egy teljesen különálló, nem szakértő becslésem szerint körülbelül 200 négyzetméternyi, több teremből álló épülete van. Amúgy itt nem jellemzőek a nagy monolit iskolaépületek, sokkal inkább több kisebb épületből álló iskolák vannak, tagolt szabadtéri részekkel. Ákosék épületében jópár helyiség található, van két nagyobb szoba a két csoportnak, van több elkülönült játszóhelyiség is, valamint néhány kisebb szoba a kisebb csoportos foglalkozásokhoz.
Ákosék csoportszobája igen felszerelt, bár nem annyira csiliviliek az eszközök, sokkal inkább a praktikusság a jellemző. Sok-sok ceruza, festék, papír, gyurma és miegymás áll az alkotni vágyó szorgos kezek rendelkezésére.
Minden gyereknek van egy saját szekrénykéje, ahol az iskolában készülő remekművek laknak, a szekrények jelölését maguk a gyerekek intézték.
Ezenfelül rengeteg könyv a szobák szegletében felállított könyvespolcokon, játékok, társasjátékok és természetesen lego és építőjátékok is vannak. Ákos kedvenc része valószínűleg az alábbi képen látható sarkocska lesz, már a múltkori látogatásunk után folyton arról regélt, hogy miket fog építeni, ha majd iskolába jár.
És van a csoportnak egy saját akváriuma is ...
Arról sajnos nincs kép, de saját kiskertje is van a csoportnak, ahová - még ősszel - elültettek egy csomó növényt (virágokat, bogyós gyümölcsöket, bokrokat), Annika mutatta, hogy a tulipán már elkezdett kihajtani.
Minden nap a szőnyegen indul, ahol a gyerekek mindenféle - őket érdeklő - témákról beszélgetnek.
Majd, attól függően, hogy éppen milyen nap van, különböző foglalkozások vannak, elsősorban matematika és nyelv témakörben, ahogy néztem, meglehetősen szabadon lehet ezekhez csatlakozni, semmilyen erőszak nincs, ha valaki éppen elvonulni kíván a játszórészlegre, akkor azt minden további nélkül megteheti. Persze a foglalkozások annyira érdekesek, hogy a gyerekek többsége azonnal odaült az asztalhoz. Ákos is természetesen.
Íme Ákos első svéd iskolai munkafüzete.
Ebben a füzetben van az első feladat, amit Ákos svéd kisiskolásként végrehajtott, miután Annika - természetesen svédül - elmagyarázta neki, hogy mi is a dolga. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy Ákos csütörtök óta gyorsan megtanult svédül, elmondom, hogy a feladat annyira egyértelmű volt, hogy Ákos magyarázat nélkül is megértette volna. De ő természetesen nagyon figyelt a tanítónénire.
Majd a többi gyerekkel együtt szorgalmasan dolgozott.
Ákos csoportjának egyébként két tanítója van, a már említett Annika, valamint egy Lasse nevű fiatal tanárbácsi is, akinek nagyon jó érzéke van a gyerekekhez, láthatóan baráti viszonyban van minden tanítványával, és Ákossal is azonnal megtalálták a közös (egyelőre nyelvmentes) hangot. A másik csoport két tanítójával is megismerkedtünk, kiderült, hogy ők is követni fogják Ákos beilleszkedését és fejlődését.
A foglalkozást követően a szőnyegre ült minden gyerek, ahol Annika ismét bemutatta Ákost a csoportnak és a csoportot Ákosnak, majd mindenféle nótát énekeltek együtt. Ákos a végén már maga is énekelte az egyik dalt, amiben annyi ismétlés volt, hogy megtanulta a szövegét. Ezt követően Annika egy mesét mesélt a gyerekenek, eléggé izgalmas lehetett, bizonyos Gumi Tarzanról szólt, Ákos - noha nyilván egy szót sem értett belőle - tátott szájjal hallgatta.
Ekkora már dél lett, a nyílt nap vége, Ákos pedig annyira belejött a dolgokba, hogy teljesen elkámpicsorodott, hogy vége, alig bírtuk kihozni őt a teremből.
Ezt követően pedig hazamentünk, gyorsan megebédeltünk, majd családilag bebicikliztünk (igen, kettő fokban is lehet biciklizni, bár valóban nem annyira kellemes, mint 25-ben) a belvárosba, ahol megpróbáltuk beszerezni egy, az iskolában látott, igen jónak látszó társasjátékot. Nem sikerült, de legalább széjjelnéztünk egy kicsit Lund centrumában. Áron is élvezte az utazást, hazafele be is aludt az ülésben.
Én még a nap fennmaradó részében mostam-szárítottam-vasaltam, mivel mostanában szombatra foglalom magunknak a mosodát, hát nem mondom, hogy ennél jobb esti programot nem is tudok magamnak elképzelni ....
