Nos, eléggé elfoglaltak vagyunk mostanság, szombaton megérkeztek anyuék, úgyhogy most elősorban az ő vendéglátásukra koncentrálunk. Ákos és Áron nagy boldogságára most végre tömegek állnak rendelkezésükre, ezt mind a ketten folyamatosan ki is használják, természetesen. Mivel anyuék még sosem jártak Malmőben, vasárnapra egy kis kiruccanást szerveztünk. Na persze, igen nagyképűség lenne azt állítani, hogy mi már jártunk ott, mivel a repülést és egy városszéli bevásárlást leszámítva eddig a város közelében sem jártunk, így nekünk is új volt minden.
Mivel az autóba nem fértünk bele mindannyian, Ákossal kettesben mi vonattal ruccantunk be Malmőbe. A jegyvásárlás kissé kalandosra sikeredett, mivel Zacco interneten akarta megvenni, de a rendszer éppen széjjelhullott, hétvégén pedig nincs kassza, de végül egy automatából megoldottuk a dolgot. A vasútállomásra pedig jó svéd módjára biciklivel mentünk Ákosommal, hát nem mondom, hogy nem örültem volna inkább egy taxis fuvarnak ... A vonatút egyébként kb. 15 perc volt, Zacco beszámolója alapján az autóút sem volt hosszabb.
Még pénteken meglehetősen meglepett bennünket az egyik régi ismerősünk, Stephanie hívása, aki éppen Malmőben töltötte a hétvégét, a telefonkönyvből előkereste a telefonszámunkat (mondjuk ez jellemző a helyi tempóra, kb. 3 hónapja van számunk és benne vagyunk ...). Mivel ő is vasárnap délelőtt gondolta a találkozót megejteni, így ő is a pályaudvarra jött. Mivel Malmőben elég sok minden zárva volt, meglehetősen nehezen sikerül nyitva tartó kávézót találni, pedig Áron is türelmetlenül várta, hogy falatozhasson egy kicsit.
Ezt követően pedig nekiláttunk Malmő felderítésének. Szerencsére viszonylag jó időnk volt, bár ez annyit jelentett, hogy nem esett az eső, és pluszban volt a hőmérséklet, a nap is gyakran kisütött, de azért meleg a legkevésbé sem volt, sőt, a szél pedig többnyire fújt, úgyhogy arról például viszonylag hamar letettünk, hogy gyalog menjünk el a Torso-ig. Zaccoék persze kocsival a kirándulás végén elmentek megnézni az épületet és az Öresund hidat is. Időnk jó részét a belvárosban töltöttük, a sétát jópárszor megszakítva melegedős programokkal. Azért tervezem, hogy visszamegyünk még párszor, melegebb időszakban.
Áron számára a kirándulás jórészt babakocsis utazást jelentett, amit ő nagyon jól viselt. (Persze én is boldog lettem volna, ha hosszú szőrős bundazsákban tologattak volna ...) Aztán a végefele persze már apa ölében volt csak jó, de onnan kitűnő kilátás nyílt mindenfele.
