Ákos már harmadik hete jár iskolába és több dolog is van, nem feltétlenül összefüggők, amit rögzíteni szeretnék ehelyütt.
Egyrészt ma a tanítóbácsi azzal fogadott, hogy Ákos már több svéd szót is használ, főleg azok ragadnak meg neki, amelyeket leírva lát. De ma például azzal fogadott kiskomám, hogy tudom-e, hogyan mondják a sapkát svédül. Én persze nem tudtam. Ő igen.
Aztán, még a múlt héten mesélte a másik tanítóbácsi, hogy Ákos elképesztően jól olvas. Mármint svédül. Mert ő ugye már jó ideje mindent mindenhol elolvas, amióta itt vagyunk,természetesen a svéd feliratokat is, minden olyan betűre rákérdezett, ami a magyar ábécében nincs, na meg persze elmagyaráztuk neki a magyartól eltérő kiejtésű betűket is (vagy hogyan kell ez mondani). Na mármost az osztálytársai - a svéd tempónak amúgy teljesen megfelelően - nem tudjak olvasni, úgyhogy a tanítóbácsi beszámolója szerint tátott szájjal nézték Ákost, amikor ő felolvasott tökéletes kiejtéssel valami svéd szöveget.
És, ma vacsora közben hallottuk, hogy valaki bedob valamit a postaládalukon (vagy mi ez, itt az ajtón lévő nyílásba dobja be a postás a levelet, na meg elképesztő mennyiségben a reklámanyagokat). Gyorsan megnéztük, mi az: hát Ákos meghívót kapott egy gyerekzsúrra.
Még nyomoznom kell a helyi szokásokkal kapcsolatban, mert fogalmam sincs, hogy mit illik ilyenkor vinni, az például nem derült ki a meghívóból, hogy születésnapi buli lesz-e vagy szokás csak úgy partit adni a hatéveseknek errefele.
Továbbá, még egy dolgot akartam megmutatni. Múlt héten esett némi hó, és a keddi ebéd utáni kiránduláson Ákosék havat festettek. Annyira belejött kiskomám a dologba, hogy itthon be sem jött a lakásba, hanem csinált egy hóembert, ami nem volt könnyű, mert már eléggé olvadt a hó, és mivel nem sikerült a répát beleállítani a fejébe, gondolt egyet, és arcfestékkel (!) pingált képet a hóembernek.
