Nos, megvolt a születésnapi zsúr. Gabriel szülei igen okos megoldást választottak: kibéreltek egy termet itt a lakóparkban (van néhány kifejezetten összejövetelek tartására alkalmas terem), ahol anélkül lehetett kb. 20 gyerekkel mindenféle programokat csinálni, hogy a családi porcelán veszélybe került volna. Kicsit aggódtam, hogy Ákos esetleg nem érzi túl jól magát, elsősorban a nyelvi hiányosságok miatt, de aggodalmam azonnal eloszlott, amikor megérkeztünk. Azt beszéltük meg apával, hogy ha úgy ítéljük meg a helyzetet, akkor egyikünk Ákossal marad, de Ákos mihelyst meglátta osztálytársait, azonnal lelkesen belevetette magát az akkor már erősen zajló rohangálásba. Így abban maradtunk, hogy ha gáz van, akkor Gabriel valamelyik szülője felszalad hozzánk (kb. fél perc), mi pedig hazamegyünk.
Mikor visszamentem a buli végén, Ákos és a pajtásai egy-egy meglehetősen tekintélyes gumicukros zacskóval a kezükben ültek az asztal körül, és a zacskóban lévő mindenfélével mulatoztak, mert a zacsiban édességen kívül voltak még megnevezhetetlen partikütyük is. Ákost meglehetősen nehezen tudtam kicsalni a teremből, pedig addigra már elég kevesen voltak. Hazafele csak úgy dőlt a szó kiskomámból, megtudtam, hogy hamburger, majd torta volt a menű, és hogy volt fanta és kóla is (banyek...), amit ő kiborított (szerencsére, bár nincsenek illúzióim, a kiborított minimum a harmadik adag lehetet...), és hogy a gumicukros zacsikat úgy horgászták ki valami horgászbottal. Szóval, jól sikerült a buli, azt hiszem.
Áron pedig mindezalatt igen nagy megdöbbenésünkre megörvendeztetett bennünket egy hibátlan pápával, mind szóban, mind kézmozdulatilag. Aztán a mutatványt többször megismételte. Pedig még nincs tíz hónapos.
