Ismét Lundból jelentkezem, megérkeztünk. A repülőút ismét meglehetősen jól sikerült, igazán nem panaszkodhatok. Igaz, kicsit aggodalomban voltam, hogy a bőröndjeink túlsúlyáért igencsak megsarcol bennünket a fapados, a kicsi-közepes-nagy bőrönd helyett, amivel érkeztünk, két nagy és két kicsi bőrönddel, továbbá számos aprósággal távoztunk, és akkor nem tettem említést a könnyű női kézitáskámról, ami önmagában kimerítette a 10 kilós kézipoggyász fogalmát. Szóval, meglehetősen stresszelve érkeztünk Ferihegyre, ahol Áron már némiképp álmos volt, és egyébként is unta a banánt, akarom mondani a hordozóban létet, így a check-in-pulthoz történő beállás után a szokásos dobhártyarepesztő sikítozós műsorszámát adta elő. Ez most kifejezetten kapóra jött, pár perc múlva jött a biztonsági őr és átverekedve csomagjainkat a sok-sok malmői utas között mindjárt a pulthoz tessékelt bennünket. Szerintem amúgy a többi utas beláthatta, hogy jobb elviselni a tolakodásunkat, mint Áront hallgatni az elkövetkezendő fél órában ...
Így hát igen gyorsan túljutottunk a becsekkolásos tortúrán, a csomagjaink simán átmentek a súlyszűrésen, a kézipoggyászainkat le sem mérte a megértő személyzet. Ennek örömére még beugrottam az újságoshoz és felvásároltam néhány kilónyi újságot, az előttünk álló újságtalan hónapokra készülve.
Még felszállás előtt Áron bealudt, még a hordozóba is vissza tudtam tenni, már kezdtem hátra dőlni, hogy príma utunk lesz, talán még aludni is fogok egy kicsit, amikor egy másik gyerek rázendített, Áron pedig akármilyen hangzavarban bír aludni, de kis kollégái sírása azonnal felébreszti, így hát kedélyes kurjongatásba kezdett. Szerencsére a kelletlen ébredéstől nem lett rossz kedvű, így megfelelő szórakoztatás mellett végig vigyorogta az utat, még jó, hogy egy kisebb játékbolt árukészlete a táskámban lapult. Ákos közben jól mulatott az újságjával és egyéb dolgaival, na meg tulajdonképpen végigette az utat, nála a kellő mennyiségű kaja bármennyi ideig biztosítja az elfoglaltságot.
A leszállás ismét a csomagokkal való szerencsétlenkedés jegyében zajlott, segítségünk szerencsére ismét akadt, így viszonylag könnyedén eljutottunk a kijáratig, ahol Zacco várt bennünket.
Malmőben meglepett a fantasztikus, szinte nyári időjárás. Az elmúlt hónap alatt a télből nyár lett, kizöldült-kivirágzott minden.
Zacco érkezésünkre grillpartival készült, így gyors kipakolás után kivágtáztunk a ház előtti grillezőhöz, és neki is láttunk a welcome-korv elkészítéséhez. Amíg a kolbász sült, apáék soloztak, én pedig Áront üldöztem, aki úgy érezte, hogy ki kell próbálnia, hogy a svéd kövek vajon ugyanolyan ízűek-e, mint a hazaiak.
Majd ettünk ...
A kolbászozás után pedig sort kerítettünk az áprilisi születésnapok közös megünneplésére. Zacco princess tortát rendelt nekünk a kedvenc helyi cukrászdánkból. (Nos, a fagyasztott is jó, de a cukrászdai ... hát, össze sem lehet hasonlítani)
Az ajándékoknak mindenki nagyon örült. Ákos cd lejátszós magnót kapott, hogy annyi Alma lemezt hallgathasson, amennyit csak akar, anélkül, hogy a mi meghülyülésünkkel számolnia kelljen ...
Áron pedig egy bohócos montessori tornyot ...
(Én pedig megkaptam Jane Austen Pride and Prejudice c. könyvének hangoskönyv változatát.)
