Ismét visszatértünk a nyugodtan zajló hétköznapokba. Mivel az idő azóta is egészen kellemes, nem is bánjuk. Délelőtt Áronnal héderelünk itthon, néha beruccanunk kávézni a belvárosba, aztán ebéd és alvás után felcsípjük Ákost az iskolában. Az esetek jó részében már nem is megyünk haza, hanem kivonulunk valamelyik játszótérre (van belőle itt a környéket jó pár), és ott mulatunk, amíg Áron éhes nem lesz. Akkor mi Áronnal bevonulunk, Ákos rendszerint kinn marad, ekkora már az osztálytársaik is hazaszivárognak, így ők még rodeóznak egy sort vacsoráig.
Áron mostanában egészen jól eszik, már napi három nem anyatejes étkezés van, délelőtt joghurt és/vagy gyümölcs, délután főzelék, este pedig valami kézzel foghatót adok neki, tésztát, főtt sárgarépát, de most, hogy már túl vagyunk a tej és tojás bevezetésén is, kapott a mi palacsintánkból is, némi banánnal megkenve. Ezek a vacsorák eléggé mókásak szoktak lenni, minap például az alábbi kép fogadta volna a hozzánk betoppanókat ...
(Az egy műanyag tányér. Volt.) A jó étvágy meglátszik a súlyán is, hétfőn voltunk a védőnéninél, Áron 8500 gr, azaz az elmúlt hónapban 300 grammot hízott, ez ebben a korban igen komoly ...
Aztán Áron mozgásfejlődése a játszóterezésnek köszönhetően nagy ugrásokban halad. Fel tud mászni például a fotelekbe ...
És a végére még egy kép, a fiúkról, akik nagyon szeretik egymást ...
