Noha a nyár valamiért nagyon várat magára, s az okosok szerint az elmúlt ötven év leghidegebb nyarában vagyunk most nyakig, mi nem hagyjuk magunkat, és ha nem esik, hát kirándulunk. Vasárnap például Ven szigetére. A szigete Landskronából megy komp, Landskrona pedig kb. 40 km-re van Lundtól, szóval összességében nem kellett az élményért a világ végére menni, ezzel együtt sikerült úgy időzítenünk, hogy rohanni kelljen a kompra.
A hajózás mindkét fiúnak hatalmas élmény volt, Áron csak tátotta a száját, Ákos pedig fel s alá rohangált a hajó belső lépcsőin.
Megérkezésünk után rögtön biciklit kölcsönöztünk. Ven szigete elég apró, kb. 5 kilométer széles, szóval biciklivel egy nap alatt keresztül-kasul bejárható. Áron kedvéért egy bicikliüléssel felszerelt kiskocsit is szereztünk apa biciklijére, így ő páholyból tekinthette meg a dolgokat. A legérdekesebb persze az volt, amikor apa elég közel ment az útszéli mezőkhöz, ő pedig a kezével nyúlkálhatott a növények felé.
A szigeten volt mindenféle érdekesség is. Egyrészt sok-sok állat, kecskék, tehenek, madarak, miegymás. Másrészt ezen a szigeten húzott le vagy húsz évet Tycho Brahe, aki a XVI. század egyik jelentős csillagásza volt, és aki építetett magának egy komplett megfigyelő állomást. A csillagászat tiszteletére a naprendszerünk különböző bolygói a naptól való távolságuknak megfelelően fellelhetőek a szigeten, már ez is egy komoly program, egyenként felkeresni őket. Tycho Brahe obszervatóriuma maga is látványosság, meg lehet nézni az általa használt csillagászati mizériákat egy zenés-fényjátékos előadás keretében.
A sziget másik felére biciklizvén megálltunk egy rövid piknikre.
Aztán folytattuk utunkat, és a sziget másik oldalán végigbiciklizve hegyen-völgyön visszatekertünk a kikötőbe. Ez a túra is igen szép volt, hol egészen magasról csodálhattuk a tengert, hol pedig a svéd tájban gyönyörködhettünk. Én pl. még életemben nem láttam közelről repcét (urbánus lány vagyok), most viszont bepótoltam maradéktalanul e mulasztást.
A túra amúgy igen csak elhúzódott, így sikerült jól lekésnünk a kompot, így kénytelenek voltunk fagylaltozni. Ezt amúgy a legkevésbé sem bántuk meg, ugyanis ősi veni receptúra alapján készült a fagyi, és hát pazar volt, még Zacco is oda volt, meg vissza, pedig ő aztán tényleg csak a legjobb fagyikért tud lelkesedni.
Végül a következő komppal mentünk haza, ekkorra már igen csak fáradtan.
