Ismét budapesti levegőt szívunk, nagy örömömre. Nem mondom, hogy nem volt csalódás, hogy itthon hidegebb van, mint északon ... A repülőút ezúttal már macerásabb volt, mint a korábbiak, a személyzet nem engedte felvinni a fedélzetre Áron gyerekülését, ami eddig nagyon megkönnyítette a dolgomat, így Áron végig az ölemben volt, ami - miután már az összes megbuzerálható kütyüvel végzett - erősen frusztrálta, így minden fegyveremet be kellett vetnem, hogy elkerüljem az órákig tartó sikítozást. Mivel ismét egy fél játékbolttal készültem az útra, még új könyveket is beszereztem, végül viszonylag kevés hangoskodással megúsztuk, de azért örültem, hogy végre leszállhatunk a gépről. Áron persze abban a pillanatban aludt el, hogy beleraktam a visszakapott bébihordozóba, innentől simán ment minden.
Ákos már napok óta a Balatonon van, tegnap meglátogattuk őt, és láthatóan nagyon élvezi az ottlétet, pedig sok eső esett, így viszonylag kevés időt tudott kinti rohangálással tölteni. Mi Áronnal még egy darabig Budapesten maradunk, amíg apa megérkezik, én végre élvezhetem a nagyvárosi létet, na meg van némi adminisztráció is itt, meg ott, szóval szokás szerint nem unatkozunk.
A végére berakok egy képet, még Lundban készült. Áron már nem óhajtott több joghurtot enni, ezért letettem az asztalra, hogy elkezdjem a romokat eltakarítani, erre Ákos gondolt egyet és bepróbálkozott a maradékkal. Neki megette az ebadta, az utolsó cseppig ...
