Amilyen bajosan indult a hét, annyira jól sikerült lezárni. Áron hétfői mutatványa után egy megfázás borzolta a kedélyeket, némi lázzal és orrfolyással, továbbá a gépemen a vista valami teljesen váratlan fordulatként hazavágódott magával víve egy csomó adatomat, így a levelezésem egy részét is, szóval nem unatkoztunk a legkevésbé sem. Viszont a hétvégén sikerül kárpótolni magunkat az elszenvedett nehézségekért.
Merthogy családi napot szervezett Zacco cége, a rendezvényre pedig egy vidámparkban került sor. Így északnak vettük az irányt szombaton hajnalban, hogy ismét jót mulassunk Lisebergben.
Útközben akkora felhőszakadáson haladtunk keresztül, hogy nem kicsit aggódtunk, hogy lesz ebből vidámparkozás, és Göteborgban sem volt túl baráti az időjárás, de ha már ott voltunk, megpróbáltuk a dolgok előnyös oldalát nézni: ilyen időben biztos nem lesznek sokan. Hát látszik, hogy még csak rövid ideje élünk Svédországban, ebben a dologban eléggé tévedtünk, természetesen a svédeket nem tartja vissza az eső semmitől sem, esőkabátban, gumiruhában, esernyővel felszerelkezve ugyanolyan tömeg volt, mint a legutóbb, amikor hetedhétágra sütött a nap.
Szerencsére a borús idő csak rövid ideig tartott, délre már erősen sütött a nap, így aztán igazán jó napot töltöttünk ismét a Lisebergben. Ezúttal Áron is bekapcsolódott a dologba, míg tavasszal csak a látvány érdekelte, a legkevésbé sem volt boldog attól, hogy felülhet erre-arra (nem is erőltettük), most hihetetlen boldog volt, amikor felültünk a Farfars Bil nevű mulatságra (nagypapa autója). Persze még tanulni kell a dolgok menetét, a leszálláskor eltört a mécses, krokodilkönnyek csorogtak kiskomám orcáján, míg ismét sorra nem kerültünk a következő körben.
Erre az autóra természetesen Ákos is felült, bár azért a nagyobb fiúknak való mutatványok voltak az igazi sztárok. Egészen késő estig rohantunk egyiktől a másikig, gyakorlatilag záráskor távoztunk, ekkorra Áron már jócskán húzta a lóbőrt.
A héten történt események, na meg a krónikus alváshiány miatt erősen dekoncentráltnak éreztem magam napok óta, így mondtam is Zacconak csomagolás közben, hogy valamit tutira otthon hagyok, arra persze nem gondoltam, hogy a teljes szépen összecsomagolt koffert otthon fogom hagyni, szóval volt egy rövid beszerzési körutam a szállodai becsekkolás után ...
Másnap végre szerét ejtettük Göteborg megtekintésének, ez legutóbb elmaradt.
A belvárosi sétán kívül szerét ejtettük egy sétahajózásnak is. A hajóúton megnéztük a város legfontosabb látnivalóit, átmentünk vagy 20 híd alatt, ezek között volt olyan, ami annyira alacsony volt, hogy az idegenvezető felszólított bennünket, hogy a hajó padlójára üljünk le ...
... a hajó tényleg alig fért el a híd alatt ...
A gyerekeknek ez a rész volt a legizgalmasabb, a hidak alatti átsuhanás Áront is lekötötte, az egyéb látnivalók kevésbé, de szerencsére készültem némi nasival, a mazsolavadászat hosszú percekre biztosította a nyugalmat ...
A hajóút után még ettünk egy jót egy kávézó teraszán, szerencsére az idő továbbra is pazar volt, majd - tekintettel a háromórás útra és a másnapi iskolára - sajnos indulni kellett haza.
