Élünk, virulunk, zajlik az élet, pazar az idő továbbra is, így itthon ücsörgés és blogírás helyett is kinn mulatunk. Egyebekben semmi különös, Ákos nyomja az iskolát, bár mostanában kevesebb lelkesedéssel, legalábbis, amikor este abba kell hagynia a játékot, hogy másnap fel bírjon kelni, akkor sokszor vagyok kénytelen neki a tanulás gyönyöreiről regélni, de amúgy reggel már nem szokott előjönni a téma, legalábbis apa még nem panaszkodott ez ügyben. Na meg, múlt héten kérte, hogy jöjjek korábban érte a napközibe, a szokásos fél öt helyett, ha lehet, akkor inkább négykor, mert ő még játszóterezni akar, mielőtt leülnek a mamával tanulni, de pénteken ennek ellenére nagyon rámförmedt, amikor mentem érte, hogy miért ilyen korán, pedig el is késtem némiképp. Szóval eléggé határozott elképzelései vannak kiskomámnak a dolgokról ... Mostanában amúgy sem könnyű vele, valahogy erősen szelektív lett a hallása, és hiába szólok neki valamiért, hogy hagyja abba/jöjjön be/ne kiabáljon/stb., mintha a falnak beszélnék. Viszont valószínűleg nem szervi a probléma, mert ahogy hallom, a haverjaival már igen jól elbeszélgetnek ékes svéd nyelven, bár az ő mondatszerkesztése néha érdekes szüleményekhez vezet, de fő, hogy megértik egymást egész jól.
Az iskolában megvolt a fotózás, Ákosról elkészült az első hivatalos svéd fotó, minap érkezett meg postán az osztályfotóval együtt.
És itt egy másik kép, ahogy tanul a mamával skype-n keresztül, a kép előterében pedig a korábban készített szobabarlangocskánk, alatta Áronnal (ő nem látszik a képen, ne is keressétek).
Ha Ákos tanul, akkor Áron is tanul, ő persze sokkal elemibb dolgokat, például hogy hogyan is lehet egyedül joghurtot enni ...
Mivel az idő fantasztikus, sokat vagyunk kinn, hol Ákos kedvenc váras játszóján, hol pedig a ház előtt.
Ákos repülőgépet hajtogat (ebben a témában verhetetlen amúgy az osztályban, múltkor megyek érte és látom, hogy a fiúk sorban állnak egy asztal előtt, ahol Ákos sorra gyártja a különleges repcsiket nekik ...)
Áron pedig csak úgy mászkál ...
(Felhívnám a figyelmet a fiúk szájtartására, asszem, ez valami genetikai dolog lehet ...)
És a végére egy közös fotó, Ákos felvonult a kisház tetejére, hogy Áron romboló kezeitől távol tudja hajtogatni a repülőket ...
