A tegnapi nap fantasztikusan sikerült. Pedig voltak nehézségek, például Áron totálisan eltolódott alvási ritmusa. Már néhány napja egyre később kelt, ezért későn aludt délután és későn került ágyba este. Ez tegnapra odáig fajult, hogy f10-kor kelt, és noha úgy döntöttünk, hogy akkor inkább kihagyjuk a délutáni alvást és a vacsorát előrehozzuk 3 órára, fogta magát és 4-kor elaludt az etetőszékben ... Így gyorsan lefektettem, mert ha nem teszem, hát igen hangos szentesténk lett volna. Áron így aludt vagy n7-ig, és este 11-kor tudtam lefektetni. Viszont a kedve végig fantasztikusan jó volt szerencsére. Az ajándékozást így viszont két részletben hajtottuk végre, ami tulajdonképpen nem is volt rossz. Ákost nem akartam arra kényszeríteni, hogy hosszú órákon át csak nézze a becsomagolt ajándékait, így is sokkal türelmesebben várta a pillanatot, amikor végre leszaggathatja a sok csomagolópapírt a dolgokról, mint tavaly, amikor szinte nem is evett, annyira várta az ajándékbontást. Ébredés után pedig Áron bontogatott nagy boldogan, Ákos aktív asszisztenciája mellett.
Az ajándékok idén is telibe találtak, bár ismét biztosra mentünk, csupa kedvenc volt a fa alatt, Ákosnak űrhajók, Áronnak autók. Áronnak egyébként a harmadik autót rejtő doboz után már meggyőződése volt, hogy doboz=autó, így Ákos új társasjátékait is őrjöngve bontogatta, mondván, hogy tűtűautóóóó, tűtűtautóóóó és e meggyőződéséből nem lehetett kiábrándítani őt.
Természetesen mindketten azonnal nekiestek a játéknak. Ki űrhajót szerelt össze ...
... ki pedig autót ...
Ma pedig kedélyes molyolással töltjük a napot, a fiúk játszanak, mi olvasunk. Zacco kiszorított a konyhából, mert ő óhajott ma főzni, így nekem semmi dolgom nincs a láblógatáson kívül.
