lucilla viszontagságai

Mivel ma már reggel látszott, hogy igen szép idő lesz, hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy elruccanunk Ystad mellé, Kåseberga-ba és megnézzük a dél-svéd stonehenge-t. Így aztán alig egy órával az elhatározás után úton is voltunk. Út közben megcsodáltunk néhány szélturbinát is ...

Majd megérkezvén Kåseberga-ba, rögtön fel is masíroztunk a kövekhez.

Az Ales stenar -ral kapcsolatban többféle elmélet is van, hogy miért és mikor kerültek oda a kövek, van aki szerint temetkezési hely, mások szerint egy elsüllyedt hajónak állít emléket (a kövek hajó alakban vannak elhelyezve), mindazonáltal a régi északi népek is tudták, hogyan is kell turistalátványosságot létrehozni, egy magas szirt tetején vannak a kövek, ahonnan mérföldekre ellátni a tengeren.

Felfele a legizgalmasabb az volt, hogy rengeteg tehén legelt az út mellett, ami Áronnál azonnal előhozta a búvva-vau-utya dumát, még nem teljesen vannak lezárva a fogalmi határok a kutya szó tekintetében. A teheneknek amúgy meglehetősen jó dolguk van, teljesen zavartalanul legelészhetnek, közben a tenger halk zúgása biztosítja számukra a nyugalmat. Ákosnak természetesen ez az út is metróútvonal volt ..

Aztán felértünk és megcsodáltuk a köveket távolabbról...

Majd közelebbről ...

Ákos többször is megszámolta a köveket, persze mindig más szám jött ki, ezért újra kellett számolni. A hangulatot emelte, hogy a jó időt a helyi sárkányrepülősök és siklóernyősök is kihasználták...

A tenger felülről ...

Mivel hirtelen felindulásból vágtunk neki az útnak, egy termosznyi teán kívül nem nagyon volt velünk harapnivaló, a kikötői halboltban vásároltunk magunknak ebédet. Hát mit mondjak, nem bántuk meg, igazán finom füsölt halakat sikerül választanunk, ehhez a helyi biopékségben  (igen, döbbenet, hogy az első ilyen pékségbe egy ilyen kis helyen futunk bele.. .) friss baguette-t szereztünk, pazar volt. Ákos persze marad a korv med mos verziónál (virsli, krumplipürével).

Visszazökkentünk a hétköznapokba, kezdenek a dolgok sínre kerülni, néhány új szokást is bevezettünk, szépen csordogálnak napjaink, ahogy az már itt lenni szokott.

Az iskolaév azonban a végéhez közeledik, ennek kapcsán pedig ma szülői piknikre voltunk hivatalosak a Vikingaskolanba. Persze fogalmunk sem volt róla, hogy mi ez, úgyhogy meglehetősen kíváncsian vonultunk fel családilag a rendezvényre. A piknik célja az volt, hogy bemutassa a szülőknek az iskolai életet, illetve azt, hogy mivel is töltötték a gyerekek az elmúlt hónapokat. És azért piknik, mert mindenki hozott magával mindenféle finomságot, hogy azt családjával elfogyassza. Kicsit zavarban voltam ezzel kapcsolatban, mert Annika mondta nekem egyrészt, hogy ez úgy néz ki, hogy mindenki a saját családjának csomagol eledelt, de azt is hozzátette, hogy remek alkalom ez bemutatni a magyar konyha egy szegletét ... Némi gondolkodás után végül pogácsa sütés mellett döntöttem, ez meglehetősen magyar piknik eledel féle, azt hiszem, na meg végül is abból nagy baj nem lehet, ha egy nagy tál frissen kisült sajtos pogácsával érkezik az ember gyerekek közé. Aztán kiderült, hogy Annika jól mondta, mindenki elsősorban a saját családjával evett, meglehetősen piknikszerűen, az osztályterem padlójára leterített helyes terítőkön. Persze volt kínálgatás is, de nem ez volt a jellemző. Kajálás közben pedig a gyerekek mutogatták, hogy miket is csináltak év közben. 

Ákos például megmutatta, hogy kapott szép dossziét és már tele is rakta mindenféle rajzzal (például tankos lövöldözőssel) ...

És megmutatta a szekrényét is, ahol további műalkotások laknak ...

Megtekinthettük, hogy a nyelvi felzárkóztatás jegyében milyen komoly munka folyik ...

És hogy mi készült a wc-papír tekercsből húsvét előtt ...

Aztán Ákos tárlatvezetést tartott, hogy az iskola előkészítős részleg mely termében mi minden történik. Bekukkantottunk például abba a terembe, ahol kiscsoportos foglalkozás keretében a leendő elsős tanítónéni készíti fel a gyerekeket a betű-és számtanulásra ...

Emellett több paraván mutatta be a gyerekek különböző rajzait, alkotásait. Az iskolaév több nagy tematikus időszakra lett felosztva, volt például Astrid Lindgren hónap, víz hónap, szelektív hulladékgyűjtés hónap és még sok hasonló. Miután minden részleget megnéztünk és Áron is kellő felfordulást okozott, Annika és Lasse átterelte a családokat az ebédlő mögötti tanári szobába, ahol videós összeállításokat láthattunk az elmúlt évről. Nekünk persze erős nyelvi kihívásokkal kellett megküzdenünk a filmek nézése során, de a hangulatot azért mi is levettük. 

Összességében elmondhatom, hogy semmiben sem változott a véleményem az első benyomásom hoz képest az iskoláról, továbbra is tartom, hogy fantasztikus, gyerekbarát és mindemellett nagyon hatékony munkát végeznek az iskola dolgozói.

Aztán vége lett a pikniknek és hazamasíroztunk.

A fenti kép nem a közeli erdőben készült amúgy, hanem az iskola és a lakás közötti kb. 3 perces útszakaszon, ha a házak közül kilépünk, olyan, mintha erdőben járnánk, főleg most, hogy minden kizöldült.

És a végére itt egy tesós kép, gyűjtőknek ...