Mivel ma már reggel látszott, hogy igen szép idő lesz, hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy elruccanunk Ystad mellé, Kåseberga-ba és megnézzük a dél-svéd stonehenge-t. Így aztán alig egy órával az elhatározás után úton is voltunk. Út közben megcsodáltunk néhány szélturbinát is ...
Majd megérkezvén Kåseberga-ba, rögtön fel is masíroztunk a kövekhez.
Az Ales stenar -ral kapcsolatban többféle elmélet is van, hogy miért és mikor kerültek oda a kövek, van aki szerint temetkezési hely, mások szerint egy elsüllyedt hajónak állít emléket (a kövek hajó alakban vannak elhelyezve), mindazonáltal a régi északi népek is tudták, hogyan is kell turistalátványosságot létrehozni, egy magas szirt tetején vannak a kövek, ahonnan mérföldekre ellátni a tengeren.
Felfele a legizgalmasabb az volt, hogy rengeteg tehén legelt az út mellett, ami Áronnál azonnal előhozta a búvva-vau-utya dumát, még nem teljesen vannak lezárva a fogalmi határok a kutya szó tekintetében. A teheneknek amúgy meglehetősen jó dolguk van, teljesen zavartalanul legelészhetnek, közben a tenger halk zúgása biztosítja számukra a nyugalmat. Ákosnak természetesen ez az út is metróútvonal volt ..
Aztán felértünk és megcsodáltuk a köveket távolabbról...
Majd közelebbről ...
Ákos többször is megszámolta a köveket, persze mindig más szám jött ki, ezért újra kellett számolni. A hangulatot emelte, hogy a jó időt a helyi sárkányrepülősök és siklóernyősök is kihasználták...
A tenger felülről ...
Mivel hirtelen felindulásból vágtunk neki az útnak, egy termosznyi teán kívül nem nagyon volt velünk harapnivaló, a kikötői halboltban vásároltunk magunknak ebédet. Hát mit mondjak, nem bántuk meg, igazán finom füsölt halakat sikerül választanunk, ehhez a helyi biopékségben (igen, döbbenet, hogy az első ilyen pékségbe egy ilyen kis helyen futunk bele.. .) friss baguette-t szereztünk, pazar volt. Ákos persze marad a korv med mos verziónál (virsli, krumplipürével).
