Ma este a fürdőszobában éppen Áron törölközőjéért nyúltam, hogy végre kivegyem a vízből, mert elég későre járt, mikor észrevettem, hogy a törölközőn egy pók lapít, nem is kicsi, hanem az a hatalmas lábú fajta. Nos, mit tagadjam, a felfedezésnek szavak helyett sikítással adtam hangot. Kisvártatva hallom ahogy Ákos a konyhában kicsit kényszeredetten feláll és közli az apjával: pók, tudom. Azzal a hangnemmel mondta, mint aki már kicsit unja, hogy az anyát folyton pókvészhelyzetből kell kimentenie, de ő ennek ellenére már jött is és valóban megoldotta a nehéz helyzetet ... Szóval ismer engem a fiam, meglehetősen.
Még valamiről be akartam számolni, merthogy a héten részt vettem az első szülői értekezleten a Vikingaskolanban. Elég izgalmas volt, mert én még csak a jövő héten kezdem a svéd nyelv alapjainak elsajátítását, a szülőit pedig pusztán az én kedvemért nem tartották angol nyelven, így hát nem sok választásom volt, keservesen igyekeztem a rendelkezésre álló szerény szókészletet alkalmazva kihámozni az információkat. Egyébként meglepően sokat értettem az elmondottakból, de ez azért kevés volt a boldoguláshoz. Szerencsére Ákos tanítónénije időnként odaszaladt hozzám és röviden összefoglalta az elhangzottakat, majd a végén abban maradtunk, hogy írásban teszem fel a kérdéseimet, amire ő igyekszik válaszolni.
A szülői egyebekben meglehetősen hasonlított a magyar megmozdulásokhoz, talán annyi volt más, hogy mivel itt az osztálynak nem egy tanítónénije van, hanem mindjárt három, mind a hárman beszéltek szépen felváltva. Az értekezlet az iskolai szintű szülői testületbe való delegálással kezdődött, két anyuka/apuka jelentkezett, de ami számomra meglepő volt, az osztályszintű szülői munkaközösségben senki sem akart részt venni ... Gondolom, majd a későbbiekben azért lesz azért jelentkező.
A tanítónénik ismertették a tanmenetet, a tankönyveket, megtudtam például, hogy folyóírást első osztályban még nem tanulnak, nem követelmény a folyékony olvasás sem az év végére. Ákos tankönyveit is bemutatták, aminek meglehetősen örültem, mivel az első napon használt olvasó- és matekkönyvön kívül még nem is láttam a többit, ugyanis a könyvek sosem kerülnek haza, hétvégén sem, mivel nincs házi feladat. (Bár érdekes módon Ákosnak a svéd nyelvórán adtak fel házi feladatot, de ez nyilván az ő speciális helyzete miatt volt)
Azt is megtudtam, hogy minden gyereknél úgynevezett egyéni fejlődési tervet készítenek (Individuel Utveckling Plan, IUP) és ezen keresztül követik a gyerek dolgait. Részleteket nem sikerült kihámoznom, ez lesz az egyik kérdéskör, amit a tanítónéninél feszegetni fogok. Annyit megtudtam, hogy kb. két hónap múlva lesz valami értékelés, gondolom a szülők is kapnak erről tájékoztatást.
A szülői végén egyébként kicsit beszélgettem Tinnel, Ákos főtanítónénijével Ákosról. Szerinte Ákos még nem ért mindent, de nagyon jól be tud kapcsolódni a tanmenetbe. Külön kiemelte, hogy Ákos nagyon okos gyerek, ezen persze mi nem lepődünk meg, de jó hallani, hogy még ilyen nyelvi korlátoltság mellett is átjön. Persze azt is elmondta, hogy bizony előfordul az is, hogy ha meseolvasás van, akkor - mivel nem érti és nem köti le - szokta szórakoztatni a társait vicces dolgokkal. De nem panaszként mondta amúgy, hanem mert ezzel is illusztrálni akarta, hogy Ákos hol tart a nyelvi fejlődésben.
Azt hiszem arról még nem számoltam be, hogy Ákosnak elkezdődtek a magyar órái is, itt minden nem svéd anyanyelvű gyereknek jár heti egy óra anyanyelvi oktatás. Nagy örömünkre egy nagyon kedves magyar tanítónénit kapott, akivel fel is vettem a kapcsolatot, hogy egyeztessünk az otthoni és az iskolai tanulás összehangolása ügyében. A magyar tanítónéni elmondta, hogy meglepődött azon, hogy Ákos mennyire jól olvas, így újabb visszajelzést kaptunk arról, hogy nem ment el haszontalanul az elmúlt év. A magyar órák célja egyébként elsősorban a magyar nyelv és kultúra elsajátítása, bár meglepő módon a helyesírás nincs a tantervben ... Ákos viszont a tervek szerint minden nap tanul skype-n Vali mamával is, így nincs bennem aggodalom ez ügyben, egészen biztos vagyok benne, hogy Ákos helyesírása szépen fejlődik majd, ahogy kell.
A magyar nyelvi fejlesztés mellett Ákos svéd nyelvi felzárkóztató órákra is jár, ezúttal már nem a tanítónéni jön hozzá, hanem ő jár át a nyelvi előkészítő osztályba és a múltkor hazakerült könyv alapján bizton mondhatom, hogy nem zabhegyezéssel töltik az időt.
A végére pedig itt egy kép a fiúkról, Ákos Áron kedvenc könyvéből olvas fel és a legkevésbé sem zavarja, hogy Áron a mesehallgatás közben egyetlen percre sem bír nyugton maradni ...
