Két hete igazán jó idő ígérkezett, így hirtelen elhatározásból Tomelillába ruccantunk ki. Tomelilláról sokáig a kanapénk jutott eszünkbe, merthogy IKEA termékről van szó, de egy ideje már tudjuk, hogy a kanapénk névadó városa egy köpésre van Lundtól, és van ott egy igen jó kis hely, Tosselilla, ami magát Skåne nyárországának nevezi. Fantasztikus hely amúgy, mintha egy állatkertet, vidámparkot, élményfürdőt és néhány játszóteret gyúrtak volna össze. Érdemes jó időben látogatni oda, mert a vízi rész igazán elképesztő. Egy nap nem is volt elég nekünk, hogy a park minden részét megismerjük, ugyanis a jó idő miatt a medencéknél időztünk leginkább.
A nap persze nem túl vidáman indult, Áron nagyjából 15 másodperccel a parkolóba érkezésünket megelőzően telehányta a kocsit. Mivel eddig ilyen nem történt, nem voltunk túlságosan felkészülve, bár erős dejavu-m volt, hiszen Ákos is megörvendeztetett bennünket ilyen idősen hasonló élménnyel. Nagyjából fél órás melóval sikerült Áron külsejét és az autósülést elfogadható állapotba hozni. Aztán végre bemehettünk a parkba.
Mindjárt az elején a fiúk megrohamozták a játszóteret, ahol volt drótkötélcsúszda és sok más mulatság.
Ákos megmászta a pókhálós mászókát minden irányból ...
Aztán bevetettük magunkat a vidámparkos részre. Valamiért - a jó idő ellenére - viszonylag kevesen voltak a parkban, így semmilyen mutatványra nem kellett várni, sőt, a kötelező leszállás-sorban állás- újra felszállás kör is elmaradt. Így Áron az alábbi autós körhintán minimum százszor körözött, néha átülve másik autóba, de végig baromi elégedetten tekergette a kormánykereket. Ákos már kinőhetett volna ebből a dologból, de persze nem, így ő is jó párszor elkísérte az öccsét.
Aztán volt bmx pálya, hegyekkel-völgyekkel, igazi bmx biciklikkel ...
... meg volt elektromos autó is, Áron hatalmas boldogságára, bár ő már azzal is kiegyezett, hogy beleült, a lábával már nem óhajtotta nyomni a gázpedált.
Ákos még ezzel a fura járgánnyal is nyomott pár kört.
Hamarosan el is érkezett Áron alvásideje, leheveredtünk egy árnyékos fa alá és ott elaltattam. Addig a nagyobb fiúk átadták magukat a csúszdázás örömének, volt egy két igazán izgalmas pálya. Az egyik kedvenc az alábbi, nem kanyargós, de annál húzósabb, gyors és tele hepehupával, ugratókkal.
És itt egy kacskaringósabb, úszógumis is, ami szintén nagy kedvenc volt.
Áron közben felébredt és egy fagyival megejtettük az uzsonnát. Nem meséltem még, de kiskomám az idén nyáron szenvedélyes fagyista lett, ahány helyen csak közelébe kerülünk fagylaltnak, fajjiiiii, fajjii kiáltássokkal követeli a jussát. Majd mentünk egy kört a parkot körbejáró vonattal, így végignéztük az állatokat is, na meg park többi részét, ahol nem volt időnk alaposan körülnézni.
Hamar eltelt a nap, még az utolsó pár percben én is kipróbáltam a csúszdákat, pedig valójában nem készültem fürdésre, nekem ahhoz 35 fok és 30 fokos vízhőmérséklet kell, de annyira biztattak a fiúk, hogy próbáljam ki, hogy Ákossal én is csúsztam pár kört. Nem bántam meg, a legkevésbé sem.
