Ahogy az idő egyre hidegebb és korábban sötétedik, Ákosék ismét elmerültek a kézimunka gyönyöreiben. Most éppen horgolnak. Mondjuk az is vicces volt, ahogy erről először mesélt itthon, mert a szakszavak svédül vannak meg neki, ugye.
Mondja nekem az egyik nap, hogy anya képzeld, varrunk a fritiden. Ebben nem volt semmi furcsa, mivel tavaly is varrtak. Aztán folytatta a magyarázatot, elmondta, hogy úgy varrnak, ahogy a Gyigyi szokott mintákat csinálni a pulóverekre. Itt gyanús lett a dolog, és arra a következtetésre jutottam, hogy akkor valószínűleg kötnek. Később aztán egyik nap, amikor mentem érte, odajött hozzám Birgitta, a napközis tanítónénije, és elkezdett áradozni Ákosról, hogy milyen ügyes, és mennyire jól koncentrál, és teljesen egyedül képes dolgozni. Megkértem, hogy mutassa meg nekem pontosan, hogy mit csinálnak. Kihozta, megmutatta Ákos művét, és akkor esett le, hogy valójában horgolnak. Például szarkákat és egyéb állatokat. Valami újságból kimásolt Birgitta néhány horgolásmintát, az alapöltéseket megtanította nekik, majd onnantól a minta alapján egyedül csinálják. Nem könnyű ügy amúgy, kiigazodni a mintán és folyamatosan követni, hogy mikor hány szemet kell így meg úgy, így tényleg komoly dicséret volt, hogy Ákos teljesen önállóan horgol.
Már napok óta rágja a fülemet, hogy itthonra is szerezzek horgolótűt és fonalat, mert nagyon nehéz szívvel hagyja ott a műremekeit, amikor haza kell jönni. Így aztán ma végre bejutottam egy kézimunkaboltba, és beszereztem a szükséges kellékeket. Hát ezt a boldogságot! Egész délután gyártotta a különböző színű horgolt remekeket (mondjuk díszeket).
