Az igazság az, hogy lusta vagyok, mert nem írok és nem azért, mert nincs semmi, hanem mert mindig van valami, ami épp fontosabb.
Mindegy, végül is zajlik az élet, benne vagyunk a közepében az ősznek, és mint az általában lenni szokott, engem a hideg meglehetősen megvisel, pedig még hol vannak az igazi mínuszok. És hát most jön kutyára dér (a dér szó szerint ...), mert hogy mostantól bizony rendszeresen lesz itthon hidegebb, mint Lundban, és nagyjából négy éve voltam utoljára november végén itthon, úgyhogy valójában azt sem tudom, hogy mire számítsak. A fűtési rendszerünkkel is adódtak gondok, amiket sikerült kezelni, de azért aggasztóak. Még jó, hogy a jó öreg minisztériumot jó alaposan fűtik, kész boldogság reggelente beérkezni ...
Áron egyre jobban megkedveli az ovit, végre megszűnt a nem akarok oviba menni tiráda, ami a reggeli sétáink kötelező eleme volt néhány héttel ezelőttig. Most már hétvégén is szó van arról, hogy menni óhajtana, mert Emőke méninek (sic!) és Ágnes méninek meg kell mutatni ezt, meg azt. Az ovi amúgy mit sem változott, ahogy Ákos annak idején, úgy Áron is roppant mulatságosnak tartja, ahogy üvöltve elvágja magát, mintha elesett volna, és ezen röhögni kell, szóval egyértelműen megérkeztek az ovis bohóckodások.
Áron amúgy egy tündér, komolyan, fantasztikus vele az élet, hatalmasat fejlődött nyár óta, fantasztikusan lehet vele beszélgetni, és egészen hihetetlen, de az esetek döntő többségében simán meg lehet győzni észérvekkel, amikor valamit nem vagy nem úgy akar csinálni, ahogy én. Imád énekelni, kedvence a Pál, Kata, Péter örökbecsű, de az alatt a rövid idő alatt, amit az oviban töltött, már jó pár nótát elsajátított.
Ákos pedig beújított egy igen makacsnak látszó kórságot a múlt héten, ami igen aggasztó, mert ő, aki általában 3 nap alatt abszolvál egy felsőlégútit, most több, mint egy hete lázas. A lundi egészségügy erre csak annyit tudott szólni, hogy majd akkor vigyük vissza, ha további egy hét múlva is lázas, mert mostanában ilyen vírusok szaladgálnak fel s alá ... Szerencsére amúgy nincs nagyon rosszul, csak akkor bágyad el, ha épp felszalad a láza, amúgy kihasználja a nyakába szakadt időt, tévézik és legózik egész nap ... Apa pedig otthonról nyomja a munkát, mivel belátták odabenn is, hogy egyszerűbb így, mint rohangálni haza meg vissza napi többször.
Szóval így vagyunk, ha Ákos betegsége nem lenne, akkor nem is panaszkodnék, kicsit se, mert amilyen vidáman elvannak a fiúk északon, olyan jól mennek a mi dolgaink is Áronnal.
Ákosék még kirándultak is két hete egy gyönyörű helyen:
Őszi táj nagyfiúval ...
