lucilla viszontagságai

Aki a legtöbb edzésen vett részt a csapatból az idényben (93 %) ...

Az új generáció ...

9 éve született Ákos, ami nem kis idő, bár számunkra elég gyorsan elrepültek ezek az évek.

Az elmúlt év még gyorsabban eltelt, mint az eddigiek, pedig milyen sűrű év volt. Itt van például a hoki, ami eléggé komollyá vált ebben a szezonban, rengeteg edzéssel és minden hétvégén (legalább egy) meccsel is. Nagyon büszke vagyok Ákosra, aki nyafogás nélkül járt edzésre, pedig nem ritkán emiatt nem jutott idő játékra. És amiatt is büszke vagyok rá, hogy minden meccsen keményen küzdött, még akkor is, amikor csúnyán kikaptak, pedig ebből volt nem kevés. A szezon végére egészen megtáltosodott a csapat, sok nyertes meccs is volt, a legutolsó komoly kupán igen kemény küzdelem után a dobogóra kerültek.

Ezen kívül Ákos az iskolában is helyt áll, mostanra elmondhatom, hogy minden tárgyban úgy tud teljesíteni, mintha itt született volna, a legtöbb tárgyból ennek megfelelően az osztály legjobbjai között van. Sok-sok barátja van, láthatóan nagyon kedvelik őt az osztályban és a hokicsapatban is. Egyik kedvenc barátja még tavaly elköltözött, de Ákost meghívta az új osztályával tartott születésnapi buliba, ami nem kis dolog, azt hiszem.

És ma kilenc éves lett ...

A házi köszöntést tegnap tartottuk, mert ma hokiedzés volt, és nem akartuk túl rohanósra fogni a tortázást. Az ajándékokat sikerült jól kiválasztani, az idén a csillagok jegyében, kapott házi planetáriumot és távcsövet, emellett az aktuális őrületnek, a bléjbléjdnek hódoltunk.

Tudom, nem írok, lusta vagyok, nincs mentségem, hacsak nem a száguldó élet. Pedig vannak ám mindenféle nagy események.

Például Áronom először töltött távol tőlem néhány, egészen pontosan két napot. Az úgy volt, hogy Zacconak haza kellett utaznia néhány napra, hogy útlevelet csináltasson magának, mert tengerentúlra akarják küldeni, a régi útlevél meg erre nem jó. Gondoltunk egyet, hogy miért is nem viszi magával ifjabbik gyermekét, mert a nagyszülők egy része jó eséllyel nyárig nem látja őt, így meg lenne mód a találkozásra. És hát az én agyamban is felcsillant egy 6.30-nál későbbi ébredés vágyképe, szóval gyorsan le is szerveztük a dolgot. Áronon nagyon lelkes volt, már hetekkel a nagy esemény előtt beszélgettünk arról, hogy felszáll apával  repülőre, aztán majd vonatoznak, villamosoznak, troliznak, teljesen el volt varázsolva kiskomám már csak a felsorolástól is. Persze azt is megbeszéltük, hogy én viszont nem leszek ott, de a járgányok konvoja mellett nem fért bele semmilyen negatív gondolat a pici fejecskébe.

Nem is volt gond amúgy, elképesztően boldog két napot töltött Magyarországon, a vele találkozók szerint egyszer sem említett engem és egy pillanatra sem volt komor vagy szomorú, eléggé lefoglalták az események, eszébe sem jutottam. Mondjuk néhány órát leszámítva apa mindig kéznél volt.

Viszont amikor hazaérkezésük után meglátott, akkor leeshetett neki, hogy két napig nélkülöznie kellett, mert azonnal tömbösítve megkaptam a két napra esedékes hiszti és óbégatás adagot, aminek lenyugvási fázisában már az ölemben szipogott kiskomám meglehetősen hozzám tapadva. Aztán mikor ezen túljutottunk, szépen elmesélte, hogy micsoda járgányokat látott és próbált ki, azóta pedig rendszeresen trolibuszost játszik kiskomám.

Ákossal mi is kedélyes napokat töltöttünk itthon kettesben. Ákosom nagyon hepi volt, hogy végre úgy legózhat, hogy senki, de senki nem gázol bele az építményekbe és nem is kell folyton egy meglehetősen hangos háromévessel egyezkednie, hogy ki mivel is játszik éppen. Jókat beszélgettünk, jól mulattunk.