Ma dolgoztam. Na nem pénzért, hanem önkéntes alapon. Sőt, némi ráfizetés is volt, parkolási díj formájában.
Ákos hokicsapata teljes egészében szülői szervezésben működik. Egyesületi és csapatszinten is. Két hete volt egy szülői értekezlet, ahol egészen komoly betekintést nyerhettünk az egyesület magasabb szintű működésébe is. Egészen elképesztő, hogy mennyire jól tud működni, na persze vannak nehézségek, itt sem mindenki lelkes, ha önkéntes munkáról van szó, de valahogy jól meg tudják találni az egyensúlyt az egyesületi munka és a magánélet között. Az otthoni önkéntes alapon szerveződő szervezeteknél azt láttam, hogy mindig van egypár igazán lelkes ember, akik elviszik a hátukon az egész működést, de nekik túl sokat kell tenniük és ezért a magánéletüket is eléggé alá kell rendelni az önkéntes munkának. És ez nem jó.
Az egyesület a sporttevékenység megszervezése mellett a jégcsarnok üzemeltetésében is részt vesz. Például büfét üzemeltet, vagy korcsolyát kölcsönöz a közönségkorcsolya idején. Ezeket a tevékenységeket a szülők végzik, amit nem mindig könnyű megszervezni, de ha valaki nem ér rá, átadhatja a munkát valaki másnak, vagy ha nem sikerül szerveznie helyettest, akkor saját (!) költségén szervezhet hivatalos munkaerőt is. Persze meg lehetne oldani a büfét például úgy is, hogy kiszervezik egy bérlőnek, de akármennyi is a macera a szülők beszervezésével, oktatásával (itt vannak ám igen komoly higiéniai szabályok és az azokat betartató helyi köjál), de a büfézés szociális hozadéka miatt nem akarják ezt.
Voltam már büfés, ami egy külön élmény, végre tudom, hogy is kell korvot (virslit, kolbászt) főzni, nem is olyan egyszerű ám. És így kerültem én ma a korcsolyakölcsönzőbe, ami szép menet volt, főleg, hogy volt néhány olyan kérés is, amire nem voltam felkészülve. Például ma kiállítottam ékes svéd nyelven áfás számlát, és fizetési ígérvényt is (vagy mit). De jól szórakoztam, az egyik jégcsarnoki dolgozótól megtudtam például, hogy az egyik skånei rockcsapat frontemberének felesége magyar.
