Ma először hallottam Áront magyarról svédre váltani. Szavakat eddig is mondott, mondatokat még nem hallottam tőle, ma is csak egy szót érintett a váltás. A gondozónők állítják, hogy odabenn svédül nyomja, de magában mindig magyarul dumál, mert a játékot persze mindig kommentálni kell. Zabálnivalóan csinálja.
Ma kapott egy kekszet Marta anyukájától (Marta egy nagyon helyes eritreai kislány, csoporttárs), nagyon boldog volt, mutogatta nekem, Ákosnak, és aztán meglátta Vivant, a kedvenc gondozónénijét, neki is mutatta, de ekkor már nem a magyar szót, hanem a svédet használta.
Amúgy is mindennap meglep valamivel, egyik nap pl. amikor olyat mondtam neki, ami nem tetszett, már nem emlékszem pontosan mi volt, valami csintalanságot próbáltam leállítani, erre csípőre tett kézzel jó hangosan közölte velem, hogy tyst! Azaz csendet! Annyira édes volt, hogy muszáj volt összecsókolgatni. Ma pedig Ákossal vitatkoztak, mondta neki, hogy tyst!, erre Ákos: tyst själv! (Legyél csendben te!), és ezt a kört addig ismételgették, amíg mind a kettőnek potyogtak a könnyei a röhögéstől.
A végére pedig egy portré rólam, Ákos által megkomponálva:
