Na szóval, akkor a bejelenteni valók. Egyrészt Ákos biztonyítványa tegnap kiosztásra került. És nem kisebb személy, mint az igazgató úr adta volna át kiskomámnak, ha jelen van, de nem volt ugye, mert táborban van, ami iskolai szervezés, jól össze volt ez a két dolog hangolva ...
Tehát, az igazgató úr adta volna át Ákosomnak a bizonyítványát, a fenti oklevél és egy jutalomkönyv kíséretében, mert a kitűnő tanulóknak így dukál. Bizony, Ákosom túlszárnyalt, épp néhány hete nézegettük az én harmadikas ellenőrzőmet és meg kellett állapítanunk, hogy Ákosénál sokkal változatosabb, mind jegyösszetételben, mint pedig beírásokban. Ákosnak ugyanis a fél év alatt alig volt más jegye, mint ötös, csillagos ötös és két csillagos ötös. A bejegyzéseknél pedig egy igazgatói és több osztályfőnöki dícséret.
A bizonyítvány két dícséretet is tartalmazott: rajz és ének-zene tárgyakból. Ezek közül az ének-zenére külön büszke vagyok, hiszen Ákos ének tagozatos osztályba jár, januárban kapcsolódott be a hazai oktatásba, Svédországban ének órán kizárólag énekeltek, nem volt semmilyen szolfézsoktatás. A kitűnő minősítést pedig a legkevésbé sem magához képest kapta, hanem a harmadikas követelményeket teljesítette ilyen színvonalon. Három hét alatt úgy furulyázott, mint a legjobbak az osztályban, és a lexikális részben is magasan az átlag felett volt. Szóval fél év alatt teljesítette a három év követelményét, kitűnő szinten.
A többi tárgyból is fantasztikusan teljesített. Az első héten, amikor beült az iskolapadba, rögtön megírta a többiekkel a féléves záródolgozatot szövegértésből, nyelvtanból és matematikából. A matek ötös lett, ez nekem elég bizonyíték volt, hogy a svéd oktatás híres lazasága és nemkövetelése ellenére is kiokosította kiskomámat annyira, hogy még a méltán híres magyar elvárásoknak is megfeleljen. A szövegértés és a nyelvtan négyes lett, ami nem kis teljesítmény, lévén a nyelvtan lexikális tárgy és ő csak svéd nyelvtant tanult az elmúlt években, magyart nem. A szövegértésben pedig ugyan nagyon jó, de ilyen feladatokat, mint amilyen a tesztben volt, sosem csinált. A második félév során ezekből és a többi tárgyból is - ahogy a bizonyítványa mutatja - hozta az elvárásokat.
Ma felhívtam Ákosomat a táborban, meggratuláltam, és természetesen ajándékkal is készülünk, elvileg már az országban van, amit rendeltünk neki és egészen biztosan nagyon fog örülni.
A másik bejelenteni valónk pedig, hogy Ákos után és mellett Áron is nagytesó lesz, ugyanis úton van kisöccsük. Szeptember végére várható érkezése, egyelőre igazán jól haladnak a dolgok, a legutóbbi terhességhez képest gyakorlatilag problémamentesnek tekinthető ez a kör. Aggodalom persze van, de ez nálam már kötelező.
A fiúk nagyon örültek, amikor elmeséltük nekik a kistestvér várható érkezését. Ákos szokás szerint lelkesen tudomásul vette, ő már tudja mire számítson. Áron nagyon sokat foglalkozik a témával, folyton beszélni kell róla, állandóan simogatja a hasamat, és minden nap többször is meghallgatja a baba szívdobogását (amit nem hiszem, hogy hall, inkább az enyémet, vagy a belső szerveimet), sokat beszélgetünk arról, hogy mikor és hogyan fog onnan kijönni a baba. Aztán persze néha az ő pocakjában is van baba, aki az ő testvére lesz, az én pocakomban lévő pedig a bátyusé, és több nagypocakos embernek (köztük férfiembernek) is nekiszegezte már a kérdést, hogy mikor bújik ki az ő pocakjából a bébi.
(Van még egy hír, de arról majd akkor, ha végére értünk a dolognak ...)
