Adós vagyok még a nyaralás beszámolóval, mert noha még tombol a nyár és a fiúk továbbra is tóparton héderelnek, a hivatalos családi nyaraláson már túl vagyunk.
Először Balatonon jártunk, néhány napot Bélatelepen, majd néhányat Szárszón töltöttünk. Igen meleg volt, így a kora reggelt és a késő délutánt leszámítva a házban ültünk és próbáltuk a fiúkat szórakoztatni, ami néhány nap után már szinte lehetetlennek bizonyult ... Azért fürödtek sokat, főleg délután-este felé, de ezen kívül sok programot nem tudtunk beiktatni, a hőség miatt. Ezt a helyzetet fokozta, hogy két napot Budapesten is el kellett tölteni. A lakásból csak egyszer mozdultunk ki, amúgy pedig életmentőnek bizonyult az idő közben átvett Clone Wars dvd csomag ...
Négy évvel ezelőtt voltunk Fertődön, ahonnan aztán átjártunk Ausztriába, ami tele van gyerekmulattató programokkal, már akkor elhatároztuk, hogy ha hazaköltözünk, akkor megismételjük ezt a kört.
Kicsit bővítettünk a programon, mert az akkor tapasztalatok alapján tudtuk, hogy a Nagycenki múzeumvasút csak hétvégén üzemel, így megérkezésünk után azonnal el is indultunk Fertőbozra, ahol felszálltunk eme fantasztikus járgányra. Az állomáson volt néhány nagyobb gőzvonat is, amit muszáj volt alaposan szemrevételezni ...
Irgalmatlan meleg volt, így én a magam részéről csak az árnyékban pihegtem, a fiúkat a meleg nem zavarta, ahogy az sem, hogy a hatalmas vasmostrumok ontották magukból az extra hőt, ők akármeddig elnézegették volna.
Aztán elindult a vonatunk és kemény 3,6 km-es pályán zakatoltunk vagy fél órát. Ez a vonat is gyerekvasút, így jó pár Ákos korabeli és nagyobbacska gyerek teljesít szolgálatot a vonalon.
Ugyan Nagycenken található a Széchenyi kastély, de kit érdekel (a fiúk szerint ugyi), amikor az állomáson még több kiállított vonat található ... A visszaindulásig itt töltöttük el az időt.
Persze azért látogattuk kastélyparkot Nagycenken is, majd visszaérkezésünk után Fertődön is. Kaptunk is a nyakunkba egy igazi nyári záport, szerencsére akkor már közel jártunk az étteremhez, ahol vacsoránkat terveztük elkölteni, így aztán az eső dandárját már a fedett teraszon vészeltük át ... A kastélyt amúgy az elmúlt években felújították, fantasztikusan szép.
Vacsora után pedig potyakoncertet hallgattunk az Eszterházy kastélyban, bár a fiúkat inkább a lépcső meg a rohangálás kötötte le, amíg mi belestünk a koncertterembe ...
Másnap irány Oberpullendorf, ahol felpattantunk egy családi hajtányra. A fiúk által a neten kiválasztott darab sajnos épp szervízelés alatt állt, így végül az alábbi képen látható járgány lett a befutó, de igen jól teljesített.
Az út nagyjából 22 km Horitschonig, ennek a távnak egy részét (nagyából 100 métert) Áron tekerte le, hatalmas lelkesedéssel, pedig a széket nem lehetett úgy leereszteni, hogy ülve tudjon tekerni ...
A többi távot apa és Ákos tekerték. Ákos annyira jól nyomta, hogy amikor én is beválalltam egy kis tekerést, Zacco gyorsan visszaparancsolta Ákost, mondván, hogy ő sokkal jobban teker ...
Az út során jó pár kereszteződés volt a közúttal, ott a fiúk leeresztették a sorompót, majd vissza, de volt egész komoly lámpás-elektromos verzió is, ahol gombot kellett nyomni és automatikusan működött minden. Nem mondom, hogy nem volt veszekedés, hogy ki mikor mit nyomhat és emelhet, de megoldottuk ...
Az állomások egy részén átsuhantunk, de volt, ahol megálltunk piknikelni, vagy süteményt enni, mert kitűnő cukrászdát is leltünk ... Az alábbi helyen amúgy grillezni is lehetett volna, kicsit sajnáltuk, hogy erre nem készültünk, de a szendvicsek is jól estek ennyi tekerés után ...
Egy fenékkel két lovat, akarom mondani hintát, és közben enni is, nem kis teljesítmény ...
Testvérek-e ?
Harmadik nap a Familyparkba mentünk, amiről már múltkor is áradoztam, most is csak a legjobbakat tudok mondani a helyről. Ez ügyben is felkészültebbek voltunk, mint múltkor, vittünk a fiúknak fürdőruhát, törölközőt, így jócskán időztünk a vizes részen, mindenki nagy örömére.
Áron valamiért az első néhány órában semmire nem volt hajlandó felülni, még az autós körhintára sem, majd kiderült, hogy a minidodzsemhez meg túl fiatal, így kicsit kétségbe estem, hogy nem is fogja igazán élvezni a vidámparkozást. Később apa kis trükkel rávette, hogy szálljon fel erre a körhintára, onnantól minden rendben volt, egy csomó mindenen ült, többet ismételve is. Ákos pedig nagyon boldog volt, hogy bármire felszállhatott, akár egyedül is ...
Aztán a következő vizes locsolós részen ismét lehajította a ruháit ...
Még nem említettem, hogy a nyaralásra Zsuzsi is elkísért bennünket, ami igen jó volt, mert én ugyi nem nagyon tudtam volna felülni semmire szinte, Zsuzsi pedig jó nagynéniként szorgalmasan helyettesített ... Áron egyik nagy kedvence volt az alábbi körhinta, sikerült úgy intéznie, hogy aki vele ment, az mind vizes lett ...
Uzsonna a vidámparkban ...
Újabb kipróbálnivaló, Áron kishijján a vizet is megjárta ...
Vizicsúszda ...
Zárásig maradtunk, az utolsó pár menet az alábbi malacos járgányon történt, amíg csak ki nem zavarták a fiúkat ...
Negyedik nap a Sonnetherme fürdőben mulattunk, amit épp néhány nappal érkezésünk előtt nyitottak újra, mivel eszközöltek néhány újítást. Lett például egy újabb igen méretes csúszda is. Itt olyannyira el voltunk foglalva, hogy egy kép sem készült. Az én pocakom amúgy bazári látványosság volt, ki elismerőleg, ki elborzadva nézte, ahogy vonulásztam a medencék között. Áron több csúszdán egyedül is elboldogult, de a kedvence az úszkálás volt, meg kellett állni tőle néhány méterre és ő odaevickélt. Út közben általában pánikolt egy kicsit, hogy odaér-e, mert a levegővétel technikáját még nem sikerült elsajátítania és volt, hogy vissza is fordult, de az esetek többségében sikerült elérni a célt.
Ákost pedig alig láttam, mert egyik csúszdáról ment a másikra, még ebédelni sem óhajtott volna, ha nem parancsolunk rá.
Áron nagyjából 9 óra vízben ázás után mondta, hogy most már elege van, Ákos és apa egészen zárásig tolták, én meg igencsak küzdöttem, hogy Áront ébren tartsam ...
Az utolsó éjszaka után Kaposvár fele vettük az irányt, Vali ugyanis eltörte a lábát, így módosítottuk a programot. Útban Kaposvár felé megálltunk Sümegen, és megnéztük a várat. Lentről egészen képtelenségnek tűnt, hogy én fel tudok oda sétálni a hegy tetejére, de végül kiderült, hogy rosszabbnak néz ki, mint amilyen. A fiúk minden további nélkül felvágtáztak.
A várról amúgy nem a legjobb véleménnyel vagyunk, a borsos belépő árát nehezen tudtuk értelmezni, amikor megláttuk, mi is van odabenn. Nagyjából semmi, csak kövek, egy négyéves számára életveszélyes lőrések, néhány ágyú, és pár kipróbálható kaloda. Értem én, hogy most épp felújítják, de azért igazán lehetne több olyan kiállítás, ami a fiúk számára is kézzelfoghatóvá teszi a váréletet.
A kaloda mindenesetre népszerű volt ...
Látkép kisfiúval ...
Látkép nagyfiúval ...
A lőrések amúgy megmozgatták a fiúk fantáziáját, bár Áronnál időnként volt némi félreértés, amikor droidokra kezdett el vadászni ...
És igen, ágyú, azaz fegyver, muszáj volt behatóan tanulmányozni ...
Aztán ebédeltünk egy jót és folytattuk utunkat Kaposvár felé.
