Miután a balatoni kiruccanások és egyéb kirándulások Áronnal igen jól sikerültek, belevágtunk egy nagyobb lélegzetvételű nyaralásfélébe. Már egy ideje terveztük, hogy kipróbáljuk Ausztria hozzánk közel eső gyerekmulattató létesítményeit, így hát Sopron irányába indultunk. Az osztrák szállásárak miatt inkább a határszélen kerestünk alvóhelyet magunknak, sikerült igen jót választani. Túl sok elvárással nem éltünk, elsősorban a héten lejáró üdülési csekkjeink minél hatékonyabb elköltése volt a cél. A fertődi kúria lett a befutó, ami ugyan nem annyira határszéled, de igen kellemes helyen, az Eszterházy kastély parkjának fenekében fekszik. Mivel az elmúlt hetekben kiképződtünk, nem kifejezetten bababarát helyet kerestünk, de a Kúria minden igényt kielégítő volt: volt gyerekágy, babakád, Ákosnak játszótér, sőt játszópajtik is.
A kúria garázsában pedig mindenféle egyéb mulatság is volt, például biliárd meg csocsó is, így eső idején is lehet mit csinálni ...
Mivel vasárnap éjjel érkeztünk meg a Balatonról, hétfőn csak szép kényelmes kelés után indultunk, jóval ebéd után érkeztünk meg Fertődre, ahol aznap megtekintettük a kastélyt (kívülről) és vacsoráztunk egy igen jót. Ákos a Kastélyban is buszozott, természetesen.
Az időjárásjelentés szép időt mondott másnapra, ezért az első kirándulást a Maerchenparkba tettük. Ez a park egy játszóteres, állatkertes vidámpark, tehát minden adott, hogy az összes korosztály jól érezze magát. És természetesen minden adott, hogy a szülők is kényelmesen menedzselhessék ifjú sarjaik mulatságát. Az, hogy babakocsival minden helyszín problémák nélkül megközelíthető, csak az alap. Van pelenkázó, a wc-kben a babák biztonságos elhelyezésére alkalmas biztonsági szék, gyerekétkeztetéshez szükséges kellékek, és így tovább.
Ahogy említettem, vannak játszóteres részei a parknak, például az alább látható mászókás labirintus vár, ami Ákos egyik kedvence volt. Az igen végiggondolt tervezés eredményeképpen a szülők egy kellemesen árnyékos padon ücsörögve várhatják, míg a csemete elunja a mászkálást, annyira biztonságos szerkezet.
Ákos nagyon élvezte a mászást, bár főleg - ahogy az már csak lenni szokott nála - az ajánlott menetiránnyal szemben masírozott, szerencsére ezt senki sem vette zokon.
A másik nagy élmény az alábbi csúszda volt, amin Ákos mind a kettőnket lecsúsztatott...
És hát volt ezer apróság, amivel az Ákos korosztályú gyerkőcök eltölthették az időt, például ez a kötélen húzható kalóztutaj is, mivel igen meleg volt, némelyek fürödtek is a játék közben. A tutajt amúgy vízzel töltött ágyúkkal is meg lehetett célozni, ez különösen vidámmá tette az átkelést.
Újabb játszóvár, újabb kellemes óra nekünk egy árnyékos padon.
Aztán persze megvoltak a klasszikus vidámparki mulatságok is, például a sárkányos hullámvasút, ami első ránézésre igen gyengécske volt, állapítottuk meg apával, ugyanis a szerelvények viszonylag lassan mentek. Aztán felültünk rá Ákossal, és hát igencsak gyomoremelgető élmény volt, mármint nekünk, Ákosnak persze meg sem kottyant...Persze muszáj volt újra és újra felülni rá.
Volt körhinta római módra, persze ez is apával is megvolt meg anyával is...
Újabb vidámparki klasszikus, a torzítós tükrök, igencsak megmozgatták a rekeszizmokat...
Távirányítós hajók, noha igazán nem sikerült az összefüggést meglátni az irányítás és a hajók mozgása között...
Az állatkerti részen igen sokféle állatot lehetett látni, némelyeket simogatni és eteteni is lehetett. Ákos persze ezen a részen igen gyors ütemet diktált, ő bizony inkább a vonatok és autók felé vette volna az irányt.
És volt sok mese, törpék, zenélő medvezenekar, meg minden, persze németül, de ez Ákost és a többi magyar gyereket cseppet sem érdekelte...
Mindeközben Áron hol anyával hűsölt az árnyékban...
...hol fityiszt mutatva a világnak aludt (miután át kellett öltöztetni, kipisilés okán)...
...hol pedig a szokásos nézelődős pozícióban nézelődött...
...de élvezte az apaszolgáltatta babavidámparkos mulatságokat is.
Ez pedig az én egyik kedvenc részem, sajnos Ákost annyira izgatta az egyéb dolgok mellett, de nagyon ötletes: vizes játszótér, az élelmes szülők ide fürdőruhában hozzák a gyerkőcöt, lehet vízben pacsálni, van mindenféle vízmerő szerkezet, spriccelő csapok, vízesés, stb...
Szóval a park kitűnő választás akármekkora gyerekekkel. Egyetlen bajom volt, de ez egész Ausztriát jellemzi: a dohányzás. Mindig és mindenhol, tekintet nélkül a jelenlévő gyerekekre. Sokan és sokat szívnak. Szívfájdalom nélkül leülnek a padra, ahol Áront dédelgetem és édes mosolyokat dobnak a gyerekre, miközben fújják ki a füstöt. Ezt már annak idején is kénytelen voltam tudomásul venni, amikor Ákossal nyilvánvalóan terhesen egy bécsi tréningen soha, senki nem kérdezte meg, hogy rágyújthat-e a jelenlétemben. Csak tették. Ez a része ciki, eléggé küzdelmes a gyerekeket távol tartani a füsttől, még jó, hogy a park jó nagy...(Viszont eldobott csikket sehol sem láttunk.)
Meglehetősen elfáradtunk a nap végére, de megérte, mindannyian nagyon jól szórakoztunk. Persze Áronnal ez elsősorban a babakocsit vagy ölelő kart jelentette, de nem tiltakozott kiskomám. Viszont éppen ezért másnapra könnyebb programot terveztünk, illetve rövidebbet. Délelőtt némi játék volt a Kúria játszóterén, majd egy fantasztikus ebéd a Széchenyi Kastélyszálló éttermében.
Utána pedig ismét átruccantunk a schengen óta kihalt határon, közben Ákosnak meséltük a régi világ borzalmait. A délutáni program pedig hajtányozás volt. Merthogy az osztrák szomszédainak a bezárt szárnyvonalakat igen kreatív módon hasznosítják. A már nem használt síneken kerékpármeghajtású hajtányokkal lehet utazni, ami egy vonatbolond gyereknek hatalmas élmény. Ezeken a vonalakon vonatok egyáltalán nem mennek, ezért sok-sok kilóméteren át lehet tekerni. Egyik nap minden hajtány az egyik irányba megy, a másik nap pedig vissza, ezzel elkerülhetők az előzési nehézségek, útközben pedig a pazar burgenlandi tájat lehet csodálni, állomásokon meg lehet állni, például piknikelni. Az egyik állomáson például modellvasútkiállítás van, a másikon homokvárépítő verseny, de lehet grillezni is. A hajtányokat nem nehéz hajtani, az alábbi videón Ákos demonstrálja a működést. Természetesen az út jó részén apa tekert, mivel az út hossza összesen 22 km volt.
A vasútvonal természetesen autóutakat is átszel, ahol is a megérkező hajtány utasa sorompót ereszthet le egy gomb megnyomásával, majd a hajtány előtti sorompót kinyitván lehet továbbhaladni. Ákos ezt a részt mindig magára vállalta, nagy élvezettel.
Az állomásokon némi fagyimuníció is jár a megfáradt hajtányszemélyzetnek...
Tekintettel arra, hogy a hajtányra babakocsit nem lehetett felvinni, mi Áronnal a fuvarosszerepet vállaltuk. Áronom amúgy ezt a napot nem viselte annyira jól, mint a többit, szegénykémnek el kellett viselni, hogy helyszíntévesztés és egyebek okozta késés miatt rohangáltunk egyik faluról a másikra. Ezért aztán amíg a fiúk tekertek, mi a horitschoni pályaudvaron mulatoztunk, nótázgattunk, pedig shoppingolást terveztem erre az időre, de hát annyi baj legyen.
A következő napra pedig olyan progamot választottunk, ami mindannyiunknak kedvence lett. Már jópárszor megjártuk a debreceni aquaticumot, de a lutzmansburgi Sonnenthermében még nem jártunk. Azt hiszem, Debrecen ezek után lekerül a csúcsról, mert ez a fürdő bizony sok mindenben überelte. Először is itt aztán tényleg minden korosztályra gondoltak, beleértve az Áronkorú apróságokat is, külön fürdőrész van a 0-3 éves korosztály részére. Itt nem klórral fertőtlenítenek és természetesen a vizi mulatságok is ennek megfelelően lettek kialakítva. Áronnal a babaúszásra fenntartott medencében úszkáltunk, részt vettünk egy babaúszásórán is, Áron nem kis örömére. Ahhoz képest, hogy eddig még ilyenen nem volt, kifejezetten élvezte és nagyon ügyes volt. A másik két bébimedence már inkább az ülni és járni tudó babáknak szólt, azokban inkább Ákos úszkált, ezekben csúszdák és mindenféle vizi élményelemek voltak. Ja igen, és van bébipezsgőfürdő és bébi és gyerekszauna is.
A szülők és a babák kényelmét számtalan dolog biztosítja. Van bébikonyha, ahol elő lehet készíteni a babák ételét, ha valaki elfelejtett volna hozni magával, van bébiétel automata, pelenkázóhelyiség (nagyon komoly higiéniai intézkedésekkel), járókák. A babakocsik kerekére védőhuzat kerül vagy lehetőség van a fürdő saját babakocsijainak használatára is.
És természetesen gondoltak a szoptatós anyukákra is. Mi Áronnak több ízben az alábbi nagyon kényelmes, szoptatópárnával felszerelt kuckóba vonultunk el megejteni a szoptatást. Itt csend van és nyugalom, és a kíváncsi szemektől sem kell tartani.
A nagyobbacskáknak pedig csúszdák és más mulatságok minden mennyiségben. Van hullámfürdő, keringetés, pezsfőfürdő, benti és kinti medencék, mindenféle mélységgel és hőfokkal. Ákos egyik kedvence a csúszdákon túl az ugrálós medence, miután elsajátította a bomba nevű ugrást, a többi fürdőző nagy örömére.
Ákos már az igazán mély vízben is jól úszik, bár valami konkrét úszásnemre nem mindig sikerül rábírni, jobbára a kutyaúszás formulát használta.
Na igen, csúszdák. Mert azok minden mennyiségben vannak. Vannak kicsik és nagyok és hatalmasak. A szokásos ilyen-olyan csavart csúszdák mellett van ez a kettő igen komoly csúszda is, felfele lifttel, lefelé fenéken lehet menni. Ákos - noha a piros elsősorban a 10 év feletti korosztálynak ajánlott - mindegyiken lecsúszott több ízben is, teljes extázisban mesélte nekem az élményeit.
A fürdősnap annyira jól sikerült, hogy miután a nagycenki gőzmozdonyvezetéses programtervünk dugába dőlt (kizárólag egyes hétvégéken lehet gőzmozdonyt vezetni, amatőrök az üzemeltetők, most komolyan!), úgy döntöttük, hogy megismételjük a dolgot. Így hát aztán egy újabb élménydús nap után két kómába zuhant gyerekkel utaztunk hazafelé.
Összességében nagyon-nagyon jól mulattunk, mindannyian. Áronnal szerencsére nagyon jól lehet akár egésznapos kiruccanásokat csinálni, lényeg, hogy tele legyen a pocak és legyen látnivaló.
