Ismét elmaradásban, nem is hiszem, hogy mostanában olyan részletességgel fogok blogolni, mint régen, pedig már akkor sem napi szinten ... Mindegy is, az élet zajlik, végre meleg is van, bár rajtam kívül szerintem nincs más, aki így élvezné. Az iskolának vége lett múlt héten, Ákost pedig vasutassá avatták ...
Ákos három éves korában elhatározta, hogy ő bizony vasutas lesz, ha törik, ha szakad, és noha kicsit tört, meg szakadt is, de megcsinálta. Pedig igazán nem volt könnyű éve, igen sok iskolán kívüli elfoglaltsága volt, a vasúton kívül is.
Meg kell hagyni, igen fess vasutasunk van nekünk. Az avatás amúgy egy komoly program, még külön próbájuk is volt egy héttel korábban, jelen volt a MÁV fúvószenekara, mondtam is, hogy dejavu érzés kapott el, csak az úttörőkendő hiányzott a gyerekek nyakából ...
Szerencsére a hivatalos rész nem tartott sokáig, volt egy kis evés-ivás, majd az újdonsült vasutasok családjukkal együtt a vasút nagyvonalú ajándékaként vonatozattak egyet a teljes vonalon. Közben az egyik vezető kallertól bennfentes információkat is kaptunk arról, hogy a gyerekvasút benn van a vezetőség szíve közepében, így egy darabig nem kell aggódni, hogy bezárják, bár nyilván erre a mai időkben senki nem venne mérget.
A kirándulás nagyon jól sikerült, minden fiú nagyon jól érezte magát, Ákos, mint bennfentes, folyamatosan tájékoztatott bennünket, hogy mikor éppen mi miért történik.
Alább még egy kép, amin az összes hapsi rajta van, akivel együtt élek ...
