lucilla viszontagságai

Áronom elmúlt hat kiló, az utóbbi hetek megfeszített bíztatása mellett 250 grammos hízást produkált, a mai napon 6050 grammnak találtatott. Emellett Kun doktor mangalicazsírral rendelte kenegetni az alsó felét kiskomámnak, mert ismét piros volt nekije, ha ez sem használ (a szokásos gyógyszertári kenőcs, sudocrem, bepanthen és neogranormon már megvolt), akkor jön valami szteroidos izé...Én mindenesetre gyanakszom a pelenkákra is, amiket mostanság használunk, úgyhogy kénytelen leszek cserélni.

Ákosom pedig alig egy héttel az első piros pontja után mai napon begyűjtötte első feketepontját is, természetesen magatartásból.

Áronom

Nagy nap ez a mai, Ákosom ma ment először iskolába. Mindannyian nagyon izgatottan készültünk erre a napra, én már egy hete szaladgálok mindenféle boltokba és esténként, éjjelenként bekötött könyveket, füzeteket, mindenféle csomagokat gyártok kiskomámnak. Apát megbíztuk a betűtartó betűkkel való feltöltésével, amit ő nagy szentségelések közepedte végre is hajtott (na erről ma kiderült, hogy nem is így kellett volna...). Tegnap elmentünk a hágendázsba és fagylalttal ünnepeltük meg a nagy pillanatot.

Ma reggel hatkor felkeltem, hogy friss muffinnal segítsem az ébredés-indulás dolgot, nem mondom, hogy nem fájt, mert hát éjjel kettőig szerveztük a kiutazással kapcsolatos ügyeket, úgyhogy asszem, ez sem lesz mindennapos, kiskomám kénytelen lesz beérni este sütött süteménnyel a továbbiakban, de hát a mai nap azért különleges. Ákos is kellően izgatott volt ahhoz, hogy meglehetősen könnyedén pattanjon talpra. Reggelinket emelkedett hangulatban költöttük el, aztán Ákos apával biciklire pattant, mi pedig Áronnal gyalog indultunk az évnyitóra.

Megérkezésünkkor a terem már tele volt izgatott gyerekekkel és még izgatottabb szülőkkel. A tanítónéni néhány szóval üdvözölte az elsősöket, mesélt nekik arról, hogy kirándulni fognak a betűk és a számok országába (erre persze rögtön bekiabált az egyik gyerkőc, hogy ő már százig is tud számolni, amire Ákos is rögtön rávágta, hogy ő is...). Aztán szépen sorba állítva az első zé osztály lemasírozott az udvarra, az évnyitó ünnepségre.

Az évnyitó szerencsére nem volt túl hosszú és cizellált. Az elsősök ajándékot is kaptak: egy vajdás pólót, ami a testnevelés felszerelés része lesz. Az évnyitó után visszamentünk az osztályterembe, ahová még a szülők is meghívást nyertek egy kis időre. Ákos nagyon lelkes volt, tátott szájjal bámulta a tanítónénit.

Áron pedig egy tündér, az egész hercehurca alatt aludt vagy mosolygott, csak az utolsó öt percben érezte úgy, hogy ő is hozzászólna az elhangzottakhoz, és kedélyes gajdolásba kezdett.

Hamar eljött a pillanat, amikor a szülőket a tanítónő néhány keresetlen szóval távozásra szólította fel és el is kezdődött az oktatás. Mi Áronnal hazasétáltunk és aludtunk egy jót, mert a hatórás kelés bizony hagyott némi álmosságot bennem.

Ebéd után mentem vissza Ákosomért. Az osztály terem felé igyekezvén összefutottam a tanítónénivel, aki beszámolt arról, hogy nagyon jól sikerült az első nap, noha fárasztó volt, hát gondolom, hogy egy zsák bolha megszámolásával könnyebb dolga lett volna.

Ákos nagyon vidáman jött ki, hátizsákkal a hátán. Elmesélte, hogy jó volt, jól érezte magát, de nem történt semmi különös, úgyhogy ő részéről be is fejezte a beszámolót és rohant a biciklijéért. Később kérdezősködésemre beszámolt arról, hogy bemutatkozott az osztálynak, hogy ő Ákos, a Kincskereső oviba jár (sic!) és mivel április 7-én lesz hét éves, mert ugye az mindjárt itt van, úgyhogy ő majdnem hét éves. Elmesélte azt is, hogy lerajzoltak egy dobókockát, mert lesz holnap matika (sic!) órája, meg labdát, mert lesz testnevelés órája, meg egy könyvet, benne á, bé és cé betűkkel, mert lesz olvasás órájuk is. És biztos, ami biztos, még odarajzolta alá az óvodai jelét és fejből leírta a teljes nevét is, megjegyzem hibátlanul, ami nem kis művészet, még a felnőtteknek sem szokott sikerülni elsőre.

A nap lezárásaként apa részt vett a maratoni, két és fél órás szülői értekezleten.

Nagy változások vannak készülőben. Merthogy költözünk. Viszont nemcsak utcát, hanem várost, sőt országot váltunk. Zacco hatalmas boldogságára az elkövetkezendő néhány évet hidegebb éghajlaton töltjük, Zacco munkavégzésének helyszíne a jövőben ugyanis Lund.

Nem mondom, hogy nem fosok, hogy hogyan is fogjuk ott berendezni az életünket, két gyerekkel, akik közül Ákosnak ugye most kezdődik az iskola, de néhány hónap múlva ismét ovis lesz, illetve iskolaelőkészítős, mivel a svéd gyerekek 7 évesen mennek iskolába, na meg a nyelvet is meg kell tanulni nagy hirtelen. Meg hát fel kell építeni egy komplett háztartást is, ami 1700 km távolságot áthidalva nem kis művészet lesz. Áronomnak persze nagyjából mindegy, hogy itthon vagy ott tömöm a szájába a cicit, de készülni kell a hidegre, a hóra (hehe, MUSZÁJ például beújítanom egy új babakocsit, ami fut a havon), ki kell cuccolnom több évre elegendő ruhácskát is, meg ugye a teljes bébiellátó infrastruktúrát, ideértve a néhány hónaponként lecserélendő játékparkot is. Na, nem lesz könnyű az elkövetkezendő néhány hónap, azt hiszem. Zacco persze elmondhatatlanul boldog, hogy végre skandináv levegőt szívhat jó ideig.

Mivel Zacco időnként megfordul futóversenyeken, kapunk újságokat, meghívókat az ilyen megmozdulásokra. Ma is kaptunk egy ilyet, és kibontás után mind a ketten megrökönyödtünk, ugyanis a címlapon Ákosom látható, ahogyan egy néhány évvel ezelőtti futóverseny előtt segít apának bemelegíteni. Erről az eseményről én is beszámoltam amúgy.

Ez a kép van a címlapon:

És még egy kép a honlapról:

Úgy látszik, kiskomám lelkesedése megragadta a fotós kollégákat.

Nagy nap ez a mai. Először is, Ákosnak végre kiesett a foga. A bal alsó egyes. Kiskomám már napok óta készült a dologra, minden fél órában ellenőrizte a tükörben, hogy hogyan állnak a dolgok. És mivel egyszer említettem, hogy nekem annak idején egyszer egy almában maradt a fogam, ma addig semmit sem volt hajlandó enni (még pudingot sem!), amíg nem szereztünk egy almát, és lőn, az alma tényleg kiszedte a fogát (amit amúgy már csak a szentlélek tartott odabenn). Azóta kb. percenként zendül fel a dejóhogykiesettafogam.

Áronom pedig ma négy hónapos. 63 cm és 5800 grammos kiskomám és mai oltást egyetlen homlokránccal nyugtázta.

Az időjárásjelentés szép időt mondott másnapra, ezért az első kirándulást a Maerchenparkba tettük. Ez a park egy játszóteres, állatkertes vidámpark, tehát minden adott, hogy az összes korosztály jól érezze magát. És természetesen minden adott, hogy a szülők is kényelmesen menedzselhessék ifjú sarjaik mulatságát. Az, hogy babakocsival minden helyszín problémák nélkül megközelíthető, csak az alap. Van pelenkázó, a wc-kben a babák biztonságos elhelyezésére alkalmas biztonsági szék, gyerekétkeztetéshez szükséges kellékek, és így tovább. 

A vasútvonal természetesen autóutakat is átszel, ahol is a megérkező hajtány utasa sorompót ereszthet le egy gomb megnyomásával, majd a hajtány előtti sorompót kinyitván lehet továbbhaladni. Ákos ezt a részt mindig magára vállalta, nagy élvezettel.

Az állomásokon némi fagyimuníció is jár a megfáradt hajtányszemélyzetnek...

Tekintettel arra, hogy a hajtányra babakocsit nem lehetett felvinni, mi Áronnal a fuvarosszerepet vállaltuk. Áronom amúgy ezt a napot nem viselte annyira jól, mint a többit, szegénykémnek el kellett viselni, hogy helyszíntévesztés és egyebek okozta késés miatt rohangáltunk egyik faluról a másikra. Ezért aztán amíg a fiúk tekertek, mi a horitschoni pályaudvaron mulatoztunk, nótázgattunk, pedig shoppingolást terveztem erre az időre, de hát annyi baj legyen.

A következő napra pedig olyan progamot választottunk, ami mindannyiunknak kedvence lett. Már jópárszor megjártuk a debreceni aquaticumot, de a lutzmansburgi Sonnenthermében még nem jártunk. Azt hiszem, Debrecen ezek után lekerül a csúcsról, mert ez a fürdő bizony sok mindenben überelte. Először is itt aztán tényleg minden korosztályra gondoltak, beleértve az Áronkorú apróságokat is, külön fürdőrész van a 0-3 éves korosztály részére. Itt nem klórral fertőtlenítenek és természetesen a vizi mulatságok is ennek megfelelően lettek kialakítva. Áronnal a babaúszásra fenntartott medencében úszkáltunk, részt vettünk  egy babaúszásórán is, Áron nem kis örömére. Ahhoz képest, hogy eddig még ilyenen nem volt, kifejezetten élvezte és nagyon ügyes volt. A másik két bébimedence már inkább az ülni és járni tudó babáknak szólt, azokban inkább Ákos úszkált, ezekben csúszdák és mindenféle vizi élményelemek voltak. Ja igen, és van bébipezsgőfürdő és bébi és gyerekszauna is.

A szülők és a babák kényelmét számtalan dolog biztosítja. Van bébikonyha, ahol elő lehet készíteni a babák ételét, ha valaki elfelejtett volna hozni magával, van bébiétel automata,  pelenkázóhelyiség (nagyon komoly higiéniai intézkedésekkel), járókák. A babakocsik kerekére védőhuzat kerül vagy lehetőség van a fürdő saját babakocsijainak használatára is.

És természetesen gondoltak a szoptatós anyukákra is. Mi Áronnak több ízben az alábbi nagyon kényelmes, szoptatópárnával felszerelt kuckóba vonultunk el megejteni a szoptatást. Itt csend van és nyugalom, és a kíváncsi szemektől sem kell tartani. 

A nagyobbacskáknak pedig csúszdák és más mulatságok minden mennyiségben. Van hullámfürdő, keringetés, pezsfőfürdő, benti és kinti medencék, mindenféle mélységgel és hőfokkal. Ákos egyik kedvence a csúszdákon túl az ugrálós medence, miután elsajátította a bomba nevű ugrást, a többi fürdőző nagy örömére.

Na igen, csúszdák. Mert azok minden mennyiségben vannak. Vannak kicsik és nagyok és hatalmasak. A szokásos ilyen-olyan csavart csúszdák mellett van ez a kettő igen komoly csúszda is, felfele lifttel, lefelé fenéken lehet menni. Ákos - noha a piros elsősorban a 10 év feletti korosztálynak ajánlott - mindegyiken lecsúszott több ízben is, teljes extázisban mesélte nekem az élményeit.

A fürdősnap annyira jól sikerült, hogy miután a nagycenki gőzmozdonyvezetéses programtervünk dugába dőlt (kizárólag egyes hétvégéken lehet gőzmozdonyt vezetni, amatőrök az üzemeltetők, most komolyan!), úgy döntöttük, hogy megismételjük a dolgot. Így hát aztán egy újabb élménydús nap után két kómába zuhant gyerekkel utaztunk hazafelé.

Mai napon 10 óra 7 perckor Zaccomer Áron nevű másodszülöttem hangos gajdolás és némi nyögés közepette a hátáról a hasára fordult. A mutatványt azóta több ízben megismételte. Három és fél hónapos. Pedig mondtam neki, hogy nem kell überelnie Ákost, ráér még az ilyesmivel.